Egon Schiele és kora - Socfest

Egon Schiele és kora

Olvasási idő: 2 perc

LM_454_350[1]2013 júniusában érkezett meg Budapestre a több, mint 80 darabot számláló, Egon Schiele és kora címet viselő kiállítás, amelynek a Szépművészeti Múzeum ad helyet, és amelyet most, a nagy sikerre való tekintettel, október 13-ig meghosszabbítottak.

Egon Schiele 1890-ben született az alsó-ausztriai Tulln-ban. Édesapja korai elvesztése nagymértékben befolyásolta művészetét, a halál, az elmúlás tematikája mindannyiszor visszaköszön a festővásznon is. 1907-ben került Bécsbe, ahol a művészeti akadémián tanult, ám az ott elsajátított archaikus és klasszikus beállítások, formák és vonalak mindig nagyon messze álltak tőle. Akkoriban kezdett bekapcsolódni a pezsgő, bécsi életbe és ismerkedett össze a szecessziós stílus legnagyobb alakjaival, mint például Gustav Klimttel, aki nagy hatást gyakorolt rá. 19 éves korára olyan híres festők mellett állított ki ő maga is, mint például Van Gogh, Matisse vagy Gaugin.

Hamar rátalált saját és utánozhatatlan stílusára, amelyet a laza, mégis szögletes vonalvezetések jellemeznek. Bár festményei és rajzai leginkább skicc-szerűnek tűnnek, valójában nagyon kidolgozott és szubjektív nézőpontból ábrázolt alakokról adnak tanúbizonyságot. A célja: megbotránkoztatni a publikumot. Így számtalan aktot találhatunk az életművében. Modelljei legtöbbször prostituáltak vagy kislányok voltak. Egy másik fontos pont az életében az önarckép. Önmagát számtalan módon és számtalan perspektívából ábrázolta, végletes pózokban, grimaszokkal, amelyek arra szolgáltak, hogy szinte ízekre szedhető legyen személyisége és teste.

A kiállítás 2 teremben tekinthető meg és koncepciójában 12 nagy témát ölel fel: Az Identitás, a Secession, az Örökség, a Bécsi korai expresszionizmusRichard GerstlOscar Kokoschka, az Emberábrázolás, a Stílusváltás Schiele alkotásain, az Anya gyermekével, a Bécsi modernizmus második generációja, az Erotika és Az utolsó évek művei című témák segítségével ismerhetjük meg Egon Schiele és társai ezerszínűségét és páratlan alkotásait, amelyek mérföldkőként szerepelnek a festészetben.