Egy nyugdíjas házaspár életmódváltásának viszontagságos útján kalauzol minket végig a magyar származású svájci rendező Barbara Kulcsar második filmje. A Svájcban közönségkedvenccé lett és német nézők széles körének tetszését is elnyerő filmet szeptember 21-étől vetítik a magyar mozikban.
A történet szerint a frissen nyugdíjba vonult Peter (Stefan Kurt) és felesége, Alice (Esther Gemsch) mást várnak életük utolsó szakaszától. A nő a szerelmi életüket és a közös élményeket kívánja gazdagítani és gyarapítani egy földközi-tengeri hajóút által, amivel megajándékozza férjét nyugdíjazása alkalmából. Petert az elmúlással való szembesülés egzisztenciális válságba sodorja, amitől pánikrohamai lesznek. Peter ettől egészségfanatikussá válik és egyre kevésbé vágyik az útra.
A hajóút végül drámai fordulatot vesz, ami mindkettejük életét végleg megváltoztatja. A nyugdíjazás tehát inkább egy új kezdet, mint valaminek a vége, a tekintetben, hogy kinek éppen mi a legfontosabb életének utolsó szakaszában. Nincsenek életviteli receptek és gyerekek ide, unokák oda, a szerelem sem tart örökké. Valójában minden egyes új nap egy újrakezdés, de az emberek többsége nehezen változtat egyik napról a másikra gyökeresen azon ahogy él. Alice és Peter 65 éves korukban erre tesznek kísérletet, annak érdekében, hogy hátralevő éveiket saját magukat előtérbe helyezve éljék le, amit a vígjáték nagyon átélhetően és őszintén mutat be.
A sajtóvetítés után a film főszereplőit szinkronizáló Kubik Annától és Rosta Sándortól megtudhattuk, hogy számukra a nyugdíjazás semmilyen komolyabb változást nem hozott, mindketten ugyanúgy dolgoznak tovább nyugdíjasként is. Bár nem találkoztak a szinkronmunkálatok alatt, mindketten egyetértetek abban, hogy segítségükre voltak a film közelijein átütő mimikák, érzelmek, rezdülések. Egyetérthetünk Kubik Annával és Rosta Sándorral abban is, hogy a szereplők által bemutatott életmódváltáshoz családostul, idős korban, nagy bátorság kell. Rosta Sándor tragikomédiaként tekint a filmre, amiben van is valami, mert az életről szól és komoly témákat feszeget, melyek megoldására, az újrakezdésre, a végkifejletben ad egy receptet is.
A film mindenki számára szórakoztató lehet, aki már rendelkezik olyan empátiával, hogy átélje min mennek keresztül az öregedő szüleik, nagyszüleik. Egy olyan családi vígjáték, amire nem a gyerekeit, hanem a szüleit viszi el az ember.
7/10