Ellátogattunk a Kényszerszinglik című dokumentumfilm sajtóvetítésére. A két rendezővel, Skrabski Fruzsinával és Kopp Krisztinával, valamint a vetítésen megjelent szereplőkkel, Annával, Andrással, Karesszel és Mátéval beszélgettünk a szingliségről, a párkeresésről és a gyermekvállalásról.
Skrabski Fruzsina (Forrás: vs.hu)
A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom megalapítását még Kopp Mária pszichológus, kutató segítette, akinek nevéhez fűződik a “kényszerszingli”-jelenség kezdeti kutatása is. Lánya, Skrabski Fruzsina e film elkészítésével is támogatja a mozgalom munkáját.
Társadalmunkban a mai fiatalok kevesebb gyermeket vállalnak, mint amennyit eredendően szeretnének. A mozgalom célja, hogy ezek a kívánt gyermekek meg is szülessenek. A filmben azt szeretnék bemutatni, hogy milyen nehézségek állnak a mai fiataloknak útjába a párkeresés folyamán.
Számomra egy dokumentumfilm helyett inkább egy valóságshow-hoz hasonlított az alkotás – ebben egyet kell értenem az Index kritikájával. Egy castinggal indult, amely során kiválasztották a 3 női és 3 férfi szereplőt, akik aztán fodrász és stylist segítségével váltak még vonzóbbá a párkereséshez. Ezután egy szórakozóhelyen gyűltek össze, amely inkább egy művelődési ház kihalt klubtermét idézte fel bennem. Az első találkozás nem sikerült tökéletesen, viszont a későbbi programokon összekovácsolódott a csapat. Azt, hogy miként sikerült segíteni a fiatalokat a párkeresésben, és mi lett a tanácsok eredménye már a filmből ismerhetitek meg, amelyet szeptember 23-án éjjel láthattok az M1 műsorán.
Socfest: Mi a véleményed arról, hogy a média propagálja a szingliséget? Lásd Szex és New York sorozatot, vagy magyar példaként a Csak szex és más semmi című filmet.
Kopp Krisztina: Semmi gond nincs a szingliséggel. Szerintem minden embernek van ilyen időszaka, és akkor sem kell kétségbeesni. Mi nem azt akarjuk üzenni, hogy ez egy olyan dolog, amiből minden áron szabadulni kell, csak szerintem egy kicsit túl van gondolva ez a szingli kérdés. Például a felsorolt filmekben határozottan propagálják ezt a létformát, miközben minden nő azért szenved, hogy találjon egy nagy őt. Túl menőn állítják be ezt az életstílust. Mi pont ezért szerettük volna propagálni kicsit a párkapcsolatot, hogy igenis van remény, mindenki megtalálhatja a párját. A film ötletét a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom adta, amely szerint egy gyerekkel mindenki több gyereket tervez. A mozgalomnak nem az a lényege, hogy mindenki minél több gyereket hozzon a világra, hanem, hogy amennyit eltervezett, az meg is szülessen. A filmben megpróbáltuk bemutatni, milyen nehézségei vannak manapság annak, hogy valaki találjon egy társat.
SF.: A mozgalom milyen eszközökkel segíti a pártalálást és a gyermekvállalást?
Skrabski Fruzsina: Nagyon sok programunk van. A pártaláláshoz van párkereső-, család- és karrier-tanácsadás, számos előadónk segít a területek összeegyeztetésében. Szervezünk családi napot a várban, ahol a gyermekek szórakoztató foglalkozásokon vehetnek részt, amíg a szüleik a kommunikációs konfliktusok megoldását, gyermeknevelést segítő előadásokat hallgathatnak végig. Babazászlót készítünk, hogy ne csak a fekete zászló, hanem egy fehér mintás is kikerüljön a házakra.
Képek forrása: index.hu
SF.: A film számos példát felhoz azokra az önismereti problémákra, amelyek gátló hatásúak lehetnek egy pár megtalálásában. Többször felmerült a változás igénye, hogy az egyes szereplők miben változtassanak. Nem félő, hogy ha túl sokat változtatunk, akkor egy rossz párt találunk magunknak? Ha esetleg házasságra kerül a sor, akár válás is lehet a vége, hiszen napjainkban egyre többen elválnak.
K.K.: Én nem gondolom, hogy a válások száma azért nő, mert az emberek nem jó párt találták maguknak, hanem mert nincs türelmük a kapcsolatokhoz. A világ nagyon felgyorsult, mindenki a saját problémáival foglalkozik, a karrierjével, a gyerekekkel, és nehezen jut idő egymásra, hacsak nem tudatosan tervezzük az időt. Azt az időt, amit a párok egymásra szánnak. Én úgy gondolom, hogy azok az emberek is nagyon szerették egymást egyszer , csak elmentek egymás mellett. Nagyon sokan nem kompromisszumképesek manapság, mert azt hangsúlyozza a társadalom, hogy legyünk önállóak, álljunk meg a talpunkon, a karrier a legfontosabb. Mindenhol az ÉN az első, de hol van a MI?
SF.: A téma kapcsán felmerül, hogy a karrier egyre jobban kitolja a gyermekvállalás idejét. Szereplőitek a húszas-harmincas éveikben járnak. Nekik mik a terveik, mikorra szeretnének gyereket, feleséget vagy férjet?
K.K.: A szereplőink többsége teljesen nyitott a családalapításra, az egyetlen lényeg számukra, hogy találjanak ehhez egy megfelelő társat. Kinga például, úgy érzem, 26 évesen teljesen készen áll a feladatra. Anna, aki még fiatalabb (21 éves) szintén, pedig számára a karrier is fontos, de nem tartja ezt gátló tényezőnek. Ez az egyik alapvető probléma, hogy a nők úgy gondolják, az egyiket, vagy a másikat kell választani, de szerintem ennek nem kell így lennie.
SF.: Milyen nálatok a családmodell? Ti mekkora családot terveztek?
Anna: Az én szüleim együtt élnek, harmonikus kapcsolatban. Viszont egyke vagyok, így én szeretnék inkább több gyereket.
András: Az én szüleim együtt maradtak, de az ő kapcsolatuk sem tökéletes. Én is egyke vagyok, és én is nagycsaládot szeretnék. A szüleim már idősebbek voltak, amikor megszülettem, ezért alakult így a dolog. A nagycsaládnak számomra varázsa van, amiből az ember sokat meríthet.
Karesz: Mi négyen vagyunk testvérek, három húgom van. A szüleim pár éve váltak el, számomra értelmetlen okból, de ők nagyon fiatalon ismerkedtek meg.
SF.: És valakinek lett a filmforgatás óta párkapcsolata?
Karesz: Nekem igen.
Máté: Ja, végre sikerült. Facebookon ki is raktuk a fotó alá, hogy 1/6.
Karesz: A dolog még csak most indul. A korábbi, 3 és fél éves kapcsolatom után eléggé döcögősen indultak az ismerkedéseim, és legalább annyira jónak kellett lennie egy lánynak, mint akit elvesztettem. Most úgy gondoltam, találtam egy olyan embert, aki nagyon értékes, pedig sok mindenben ellentétes karakterek vagyunk.
SF.: Hogy érzitek, mennyire változtatok a filmforgatás alatt? Mennyire segítettek a tanácsok, amiket kaptatok közben?
K.K.: Úgy tudom, hogy a szereplők elég jóban lettek, annak ellenére, hogy közülük senki sem lett egy pár. Találkoznak néha, ez egy olyan élmény volt számukra, ami összekovácsolta őket. Karesztől hallottam kifejezetten azt, hogy önbizalmat nyert ezáltal. Máté pedig elgondolkozott azon, hogy a túl sok negatív tapasztalattól egy kicsit ő is negatívabb lett, ezért talán alapvetően így állt hozzá a helyzetekhez.
Karesz: Úgy gondolom, hogy a tanácsok, amiket kaptam, sokat segítettek, elgondolkodtattak. Jók voltak és használhatóak.
Máté: Szerintem az a lényeg, hogy először szeresd és ismerd meg önmagad, és akkor mások is könnyebben meg fognak szeretni. Szerintem innen kezdődik minden, elsősorban ez egy önismereti folyamat. Nyilván volt sok ismerkedés új emberekkel, de az önmegismerés szerintem tág fogalom, nincs erre sablon.
Anna: Én nem érzem, hogy megváltoztatott volna, inkább úgy gondolom, megerősített önmagamban. Ugyanazt gondoltam magamról a film előtt, amit visszaláttam, és ez meggyőzött, hogy jó úton járok. Az elején nagyon magabiztosnak, flegmának tűntem, ebből kicsit visszavettem szerencsére.
SF.: Ti milyen régóta vagytok szinglik? Mi volt a leghosszabb idő, amit egyedül töltöttetek?
Máté és András: 5 éve (kánonban)
Anna: 1 év
Karesz: 3 év
SF.: Mennyire zavar titeket, amikor a közvetlen környezetetekben (barátok, szülők) arról kérdeznek, hogy miért nincs még párotok?
Máté: Én kiröhögöm őket, de sokan úgy gondolják, hogy az egyedüllét abnormális helyzet. Szerintem az, hogy valakinek van-e párkapcsolata, vagy sem, az egy állapot.
András: Nekem főleg szingli barátaim vannak. A szüleim néha felteszik azt a kérdést, hogy biztosan jól keresek-e párt magamnak, hogy megfelelően gondolkodom-e a kapcsolatokról, a pártalálásról, de ez az esetükben szeretetből jön, és engem is elgondolkodtat.
SF.: Szerintetek más ma a párkeresés, ismerkedés, mint régen?
Karesz: Korábban egyszerűbbnek tűnt, és én attól félek, hogy ez csak egyre rosszabb, és nehezebb lesz.
Máté: Szerintem semmi különbség nincs.
Anna: Én azt látom, hogy az elvárások folyamatosan növekszenek. Sosem lehetünk biztosak abban, hogy a következő lépésünk tetszik-e majd a másiknak, hogy ő éppen mit vár el tőlünk, mert ez folyamatosan változik.
Máté: Na, várjál, de ti nők vagytok, az egy teljesen más fejezet! Én mondjuk nem hiszek abban, hogy a randi dönti el, hogy valakikből egy pár lesz-e vagy sem. Az maximum pofozgatja az eseményeket jobb, vagy rosszabb irányba. Szerintem eleve el van rendelve, hogy összejön-e két ember.
Szerintem ma a legnagyobb probléma a sok önbizalom- és szeretethiányos ember. Talán abban egyedi a XXI. századi világ, hogy mi (kényszerszinglik) nem félünk attól, hogy ha valakivel nem sikerül egy párkapcsolatot kialakítani, akkor nem lesz más, akivel megpróbáljuk. Pláne a nagyvárosiak. A lényeg, hogy a szingli nem azért szingli, mert nem akar valakit, hanem, mert még nem találta meg az igazit.