A szeptemberi túrák száma minimálisra sikerült, főleg egészségügyi okok miatt, ezért cseppet elmaradtam a rovattal. Hol is voltunk? Mi vár még ránk októberben? Na, lássuk csak…
Salgóvár
A Cartographia Kupa része lett volta a Tolna 50/25/10, de a sok eső miatt az utak járhatatlanul sárossá váltak, ezért a szervezők kénytelenek voltak lemondani a túrát. Semmi baj, gyorsan lett helyette másik. Visszatértünk Salgótarjánba, tavaly a Karancs-Medves 50/35/20 révén volt szerencsénk megismerni a környék egy részét, az évi kedvenc túrám volt ez. Idén a Förster Kálmán Emléktúra 30/25/15 alkalmával kerültünk újra Nógrád-megyébe szeptember 13-án. Roppant érdekesen indult a nap, szakadó esőben utaztunk lefelé és erősen fontolgattuk, hogy a rövid távot választjuk. Igazából arra is neveztünk, de pár kilométer után csatlakozott hozzánk egy túratárs, aki a 30-ason volt. Az ő unszolására, hogy “nem lesz eső” már az első ellenőrzőponton átneveztünk a 25-re, majd elindultunk a 30-as útvonalán. Gyönyörű szép a Ceberna-völgy, felmásztunk a Margit-kápolnához majd megküzdöttünk a Karanccsal is, de a Határ büfénél kénytelen voltam azt a döntést hozni, hogy visszamegyek a 15-ös távra. Nagyon fájt a szívem érte, hogy nem mentünk át a szlovák határon, mert így kimaradt a tanösvény és a somoskői vár. Próbálok pozitívan állni a dologhoz, hogy majd legközelebb, de attól még elég pocsék érzés… Mindenesetre valóban megkímélt minket az időjárás, és csak az utolsó pár méteren kaptunk egy kis esőt. Annak ellenére, hogy a lábam majdnem bemondta az unalmast, és (kicsit máshogy) majdnem 25 km-ert tettünk meg, sikerült 6 órás szintidőn belül célba érni. El is neveztük az általunk megtett utat Salgó-Tarján-Vár 15 extrákkal-nak.
kilátás a Naszályra
Nem adtuk fel, kis pihenő után szeptember 21-én irány a Vöröskő 25/15. Sok probléma nem volt, hiszen Leányfalu a szomszédban van, és a BTHE-nek jó túrái szoktak lenni. Egyébként simán elnevezhetnénk börzsönyi forrástúrának is, mert összesen négy forrást érintettünk az utunk során. Valamiért nem fért a fejembe, hogy lehet a 25 km-es távnak 1000 méteren felül a szintje, aztán rájöttem. Már a 17. kilométer után elkezdett rakoncátlankodni a térdem, ami aztán majdnem megadta magát. Nem tudom, ki találta ki a sárga pötty turistajelzést a Hétvályus-forrástól Vörös-kőig felfelé, de nem volt teljesen magánál. Kinézetre és érzésre is meredekebb, mint a Vadállókövek. Akinek ez nem mond semmit, képzeljem maga elé egy kb. 60%-os emelkedőt, ami ugyan rövid, de közel se mondanám kényelmesnek. Egyébként egy nagyon szép túra, de ezt az egy részt szívesen kihagytam volna. Szerencsére már egész vállalhatóan tudok közlekedni, így merek újabb túrákat is vállalni.
Októberben két ismert túra lesz terítéken, 11-én (szombaton) a Cartographia-Budai kilátók, majd az MVTE érem kapcsán újra Pécsre látogatunk az Éger-völgy 40/20/10 túrára. Persze van sok más túra is, a november pedig már most tele van, de erről majd a későbbiekben. Addig összeszedem a lábamat, és mindenkinek szép időt kívánok!