10 fontos spanyol film, amit látnod kell - Socfest

10 fontos spanyol film, amit látnod kell

Olvasási idő: 4 perc

Minden nap valami újat fedezek fel Madridban, de ez nem meglepő. Ez az izgalmas város a lehetőségek tárházát nyújtja felénk, nekünk pedig csak választani kell a számtalan opció közül. Ha felfrissülésre vágyunk, beülhetünk egy parkba vagy megihatunk egy sört az egyik bárban. Ha viszket a lábunk és minden nevezetességet körbe szeretnénk járni, csak követni kell az utcára kirakott térképek útbaigazítását, ha pedig mondjuk filmőrültek vagyunk, szintén kedveskedik nekünk ez a mediterrán környezet. A multiplexeken túl számos intézmény hirdeti a kortalan mozgókép eszméjét.

Legnagyobb örömömre a város bejárása közben több filmes ínyencséggel is találkoztam. Először is szinte minden ajándékboltban lehet a mozi történetéről szóló könyveket, plakátokat vásárolni, sőt még Tarr Béla spanyol nyelvű életművébe is beleütköztem. A bolhapiacon ipari mennyiségű filmes póló található, rögtön vettem is magamnak egy Chaplin-es felsőt. Ezenkívül az ABC Múzeum impozáns épületében pont az anime fejlődését taglaló kiállítást lehet megtekinteni. De az előbbieket mind üti két olyan filmes bemutatóterem, amelyek meglátogatása filmrajongóknak kötelező!

A futurisztikus Cineteca

A futurisztikus Cineteca

A Cineteca egészen modern épülete dokumentumfilmek vetítésére jött létre, gyakran a külső fal a vászon, de a belső terem is lélegzetelállító. Az én kedvencem mégis a Filmoteca, amely Madrid legzsúfoltabb terétől, a Puerto del Soltól alig tíz percnyi sétára található. Hétfő kivételével minden nap négy filmet vetítenek eredi nyelven, jelképes összegért cserébe (kemény 2 euró). Ez a mozi (más néven Cinema Doré) a kulturális élet fontos helyszíneként ismert, és különlegessége, hogy főleg régi mozgóképeket mutatnak be. A júliusi programot klasszikus Jean Renoir művek színesítik, de többek közt Woody Allen, Sam Mendes és kísérleti spanyol filmek is szerepelnek a palettán. Barátaimmal egy örökzöld művet néztünk meg Chaplintől (Nagyvárosi fények, 1931) és különös leírni, de életemben először némafilmet néztem egy hatalmas mozivásznon. Ezt az élményt nem fogom elfelejteni soha, a közönség együtt nevetett a poénokon, miközben én arra gondoltam, hogy 80 évvel ezelőtt pontosan ugyanúgy élvezhették Chaplin ügyetlenkedését, mint ma.

A sok filmes hatás miatt döntöttem úgy, hogy készítek egy összeállítást az általam legjobbnak vélt spanyol filmekről. A lista műveit mindenkinek szeretettel ajánlom! Megpróbáltam több műfajt és korszakot is felölelni, több-kevesebb sikerrel. Elfogultságom Pedro Almodóvar iránt szembetűnő, de ezeket a műveket egyszerűen nem tudtam kihagyni. Remélem, belenéztek párba, megéri!

10. [REC] (rendezte: Jaume Balagueró és Paco Plaza, 2007)

A [REC] egy mesteri szinten készített horror, a feszültséget a klausztrofóbia és a bizonytalanság érzete növeli. Angela Vidal egy tekevíziós riporter, aki olyan emberekről készíti műsorát, akik éjjel dolgoznak. Egy tűzoltóról készített felvétel közben a sötét épület borzasztó események helyszínévé válik. Elszabadul egy titokzatos vírus, ami szélsebesen terjed (nagyrészt harapás által). A műfaj kedvelői biztos élvezni fogják a fojtogató hangulatot és a dokumentumfilm-szerű stílust.

9. Viridiana (rendezte: Luis Buñuel, 1961)

Bunuel sokat vitatott filmjét még saját hazájában is betiltották, de ez polgárpukkasztó elemei miatt érthető. Viridiana egy tisztességes apácanövendék, aki tervei szerint pár napot a bácsikájánál szeretne tölteni. A ház ura nem elég, hogy nekrofil hajlamokat mutat, még az apáca megerőszakolása sem áll távol tőle. A film egyik leghíresebb jelenetében egy őrült vacsora szemtanúi lehetünk, és Bunuel vad, fekete-fehér képei is elképesztően erősek.

8. A méhkas szelleme (rendezte: Victor Erice, 1973)

Ezzel a filmmel mutatkozott be a bájos, hatalmas barna szemű Ana Torrent. A történet szerint egy kislányt annyira lenyűgöz a Frankenstein című film, hogy elindul a vadonba megkeresni a szörnyet. Útközben találkozik egy sérült katonával, és elkezd neki élelmet cipelni. A film történetvezetése, operatőri munkája és a gyerekszínészek alakítása is kiemelkedő, pár napig biztos beszippant különleges hangulatába.

7. Volver (rendezte: Pedro Almodóvar, 2006)

Raimunda egy fiatal, keményen dolgozó és igen vonzó édesanya, aki munkanélküli férjével neveli serdülőkorban lévő lányukat. Nővére, Sole viszont igen félénk nő, aki egy illegális fodrászszalonban keresi kenyerét. Egy tavaszi vasárnapon Sole felhívja Raimundát, hogy tájékoztassa őt Paula nénikéjük haláláról. Almodóvár filmjében csak úgy sziporkázik a gyönyörű Penélope Cruz, a történet pedig a haláleset ellenére imádnivaló.

6. Beszélj hozzá! (rendezte: Pedro Almodóvar, 2002 )

Két kómába esett nő és az őket ápoló két férfi sorsát követhetjük nyomon Almodóvar szintén zseniális filmjében. Fontos szerepe van a testjátéknak, a gesztusoknak és a fordított nemi szerepeknek is: Lydia egy női torreádor, míg Benigno egy férfi ápoló szerepébe bújik. A mű történetén, a színvilágán, minden egyes kockáján érződik a spanyol rendező szembetűnő kézjegye.

5. Egy kerékpáros halála (rendezte: Juan Antonio Bardem, 1955)

A spanyol neorealizmus egyik klasszikus darabja, amelyben Juan, az egyetemi docens és gazdag, férjezett szeretője, Marie együtt autókáznak, amikor elgázolnak egy kerékpárost, majd segítségnyújtás nélkül elhajtanak. Idegességük csak fokozódik, amikor az egyik estélyen előkelő társaságuk viccfelelőse, Rafa tudomásukra hozza, hogy mindent tud róluk, és nemsokára kitálal… A film ügyesen keveri a melodráma, a thriller és a neorealista elemeket miközben görbe tükröt tart az elit társadalmi réteg elé.

4. Nevelj hollót! (rendezte: Carlos Saura, 1976)

Saura politikai allegóriával átitatott filmjében ugyancsak Ana Torrent a főszereplő, aki anyja korai halála miatt megmérgezi édesapját. A narratíva teljesen magával ragadó, és valós képet kaphatunk a 70-es évekbeli Spanyolországról. A mű címe egy spanyol közmondásra utal, ami szerint, ha hollókat nevelsz, akkor azok egy idő után kicsípik a szemedet. A filmben a gyerekek szimbolizálják a fiatalabb spanyol generációt.

3. Rossz nevelés (rendezte: Pedro Almodóvar, 2004)

Ignacio és Enrique egy bentlakásos katolikus iskolában kötnek barátságot a hatvanas években. A fiúk a szigorú intézmény falain belül szerzik meg első élményeiket a barátságról, a filmekről és a szerelemről, de megtapasztalják a tökéletes kiszolgáltatottság és megaláztatás érzését is. A főszereplők útja két évtized elteltével újra keresztezi egymást. Ez a találkozás nem várt fordulatot jelent számukra. Gael Garcia Bernal élete egyik legjobb alakítását nyújtja a transzvesztita férfi szerepében.

2. Mindent anyámról (rendezte: Pedro Almodóvar, 1999)

Almodóvar története Manueláról mesél nekünk, egy nővérről, aki fia halála után visszatér Barcelonába. Az Oscar-díjas film a spanyol kultúrát ünnepli, miközben komolyan vizsgálja az áttelepülés kérdéskörét is. Manuela utazása Madridból Barcelona felé elvont értelemben az újjászületést szimbolizálja, miközben betekintést nyerhetünk a prostitúció világába, és rápillanthatunk Gaudi csodás építészeti alkotásaira is. Mestermunka a javából!

1. A belső tenger (rendezte: Alejandro Amenábar, 2004)

Ramon Sampedro 28 éven átívelő harcát követhetjük nyomon Amenábar szívszorító történetében. A nyaktól lefelé telesen lebénult Ramon ágyhoz kötve él, kapcsolata a külvilággal mindössze a tengerre néző ablakában merül ki. Legfőbb vágya méltósággal elbúcsúzni a világtól, de két nő érkezése felborítja az életét: Julia, az ügyvédnő azért látogatja meg, hogy segítsen neki az eutanáziára irányuló kérelem megszerzésében, Rosa pedig megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy mégis érdemes életben maradnia. Ramón rendkívüli személyisége mindkét nőt rabul ejti, és arra készteti őket, hogy most először végiggondolják azokat az elveket, amelyek szerint saját életüket irányítják. Ramón tisztában van vele, hogy csak az képes segíteni neki az utolsó úton, aki igazából szereti őt. Javier Bardem alakítása felejthetetlen, a film pedig méltán kapta meg a legjobb idegennyelvű film Oscar-díját 2005-ben.