Kedd este óriási teltházas bulit adott a Backstreet Boys, minden idők egyik legmenőbb fiúbandája a Budapest Sportarénában. A közel 13 ezres közönség kapott mindent a bő két órás show alatt, volt itt nosztalgiázás régi slágerekkel, tinci tánci szinkronban, meghitt és vicces monológok, kisfilm vetítés, vetkőzés és szenzációs lézershow is. A srácok egy olyan élményt nyújtottak, aminek segítségével újra átélhettük a kamaszkorunkat.
A Backstreet Boys-t nem kell bemutatni senkinek. A 90-es évek második felében csúcson lévő fiúegyüttes gyakorlatilag uralta a popszakmát és a tinimagazinokat, közel 130 millió lemezt adtak el világszerte és milliók rajongtak értük, köztük én is.
Amikor idehaza berobbantak a köztudatba éppen alsó tagozatos általános sulis voltam, a tökéletes célközönség. Nővéremmel és barátnőimmel órák hosszán át azon vitatkoztunk, kinek jön be jobban Nick, hogy áll A.J.-nek az új tetkó és mégis kihez mennénk feleségül a legszívesebben. Mai napig él a fejemben az a kép, amikor 8-9 évesen a rakéta mászóka tetejében találtam egy BSB-s kártyát, Brian volt rajta és egy-két alap adat után az volt ráírva, hogy ez a helyes, vörös hajú srác szívműtéten esett át. Én ekkor eldöntöttem, hogy mostantól ő a kedvencem és punktum. Faltuk a Bravo magazinokat, a benne lévő BSB-s poszterekkel kipingáltuk a falunkat és rádió hallgatás közben mindig résen kellett lenni, ha jött egy új szám marha ügyesen kellett pont a felvezető konf után megnyomni a felvételt a válogatás kazihoz.
A fiúbanda image virágzása pont abba a korszakba esett, amikor kis tini voltam, szóval a 90-es évek tingli tangli, olykor melankolikus balladái végig kísérték a kamaszkoromat. A popszakma ebben az időszakban rájött, hogy ha összedobnak pár jóképű fiúkát és egyen outfitben táncoltatják őket, miközben fülbemászó slágereket énekelnek a nagy betűs szerelemről, akkor az imádni fogja a közönség. És imádta is. Nem csak a Backstreet Boys, de számos más banda is hatalmas sikereket ért el; ott volt az ’N Sync, a Westlife, a Five vagy például a hazai Tesco gazdaságos verzió a Shygys és a Picasso Branch is.
A 90-es éveknek ugyan már vége, de 2019-ben magas fokon ég a retróláz, pár óra alatt elkel az összes jegy egy retróbulira, és ezt az irányvonalat meglovagolva újra koncertezik a világ legnépszerűbb boyband-je is. Azért azt hozzá kell tenni, hogy a BSB aktív volt az elmúlt években is, kiadtak korongokat a 2000-es és 2010-es években is és legújabb DNA lemezük turné sorozatát zárták nálunk a Papp László Sportarénában.
A teltházas koncert közönsége nagyrészt 30-as, 40-es nőkből állt, láttam anyuka lánya duókat, elkötelezett BSB polós rajongókat egyenesen a 90-es évekből, sikoltozó, csoportosan vonuló tizenéveseket, sőt egy-két pasi is megjelent, igaz nagy részüket valószínűleg a csajuk rángatta el, mondván, biztos jó nosztalgiázás lesz, és az is volt, de még milyen!
A kapu kicsit kései megnyitása után több ezer lélekben újra tini lepte el a Sportarénát és várta közösen az időkép bekapcsolását. Nick, Brian, Howie, A.J. és Kevin pontban 9-kor elkezdték a showt és bő két órán át olyan szórakoztató műsort adtak, amire bevallom őszintén, nem számítottam. Tudtam, hogy lesznek a jól bevált régi örökzöldek és pár új szám is, de mind a káprázatos színpadkép, a jól koreografált táncbetétek, a kikacsintások és őszinte pillanatok miatt valami felejthetetlen élményt nyújtottak a fiúk. A banda tagjai már mind 40-es családapák, pontosan tudják, hogy már elmúlt az az időszak, amikor híresek lettek, de egytől egyig baromi jól tartják magukat, profin énekelnek miközben keményen táncolnak is. A számok közötti átvezetőkben mindegyik tag mesélt valamit magáról és külön megköszönték az elmúlt 26 évet a rajongóknak, ezektől a pillanatoktól pedig igazán hiteles és emberközeli lett ez a koncertélmény.
Az önfeledt buliban a több ezres tömeg együtt üvöltötte a legnagyobb slágereket, felcsendült természetesen az Everybody, az As Long as You love Me, a Quit Playing Games With My Heart, az I Want It That Way, az Incomplete, a Larger Than Life, eljátszottak szinte mindent az új albumról is, és a műsor második felében pedig előadtak egy olyan profi acapella feldolgozást, amit még a Pentatonix is megirigyelhetne.
Persze nem maradtak el a zsáner kötelező elemei sem, a tökélyre fejlesztett szexi nézés, az olykor ciki de mégis cuki táncmozdulatok és az ikonikus, bő, fehér melegítő is előkerült. Ez az öt középkorú, de még mindig szíveket tipró pasi teletöltötte életörömmel a Sportarénát és pont olyan ámulattal hallgattuk őket, mint annó húsz éve. A Backstreet Boys DNA Turnéjának jelenlegi európai szakasza ezzel a koncerttel véget ért, ám a fiúk a színpadon megígérték, jövőre jönnek egy második körre is. Én ott leszek, remélem ti is!