Jimmy Porter képtelen elfogadni, hogy élete a középszerűségben fuldoklik. Haragszik mindenre és mindenkire valamiért. Annyira, hogy szinte lehetetlen együttérezni vele. A Dühöngő ifjúság a Belvárosi Színház előadásában egy jó darab, de nem könnyű megérteni mai szemmel, hogy mire fel a nagy dühöngés.
John Osborne színdarabja a II. világháború után, az 50-es években született és játszódik. Egy olyan korszakot mutat be, amiben nincsenek már nagy ügyek. Már megvívtuk a hősies háborút, neked itt egy lakás, egy stand a piacon és szépen éldegélj ebben a szűk térben a barátoddal és a feleségeddel.
Jimmy huszonéves munkásosztálybeli, de tanult fiatalként nem akar belesüllyedni ebbe. Utálja, hogy felesége, Alison felső-középosztálybéli (egy ezredes lánya) és néha unja már, hogy barátja, Cliff csak békét és nyugalmat akar, nem vágyik olyan sokra. Még az újságból is elege van, szóval készülj fel néhány dühkitörésre.
Ezek az indulattal és mozgással teli jelenetek rengeteg életet visznek a darabba, ami miatt nem untam az előadást. Minden szereplőnek van háttere és egy saját szemszöge a helyzetről, amiben vannak, ezért a köztük lévő interakciók dinamikusak és hatásosak. Csak nehéz volt megértenem, hogy mi miatt dühöngünk ennyit?
A darab születésének utánaolvasva értettem meg, hogy az előadás szorosan egy korhoz és kultúrához kapcsolódik. Ma sem izgalmas teljesen belesüllyedni a munka-otthon ücsörgés-ingázás hármasába, és nézni, ahogy lassan elfolyik az idő, de ma már több lehetőséget jelent a középosztály, mint akkor. Az olyan konfliktusok, mint „a feleségem családja felsőbb osztályból származik, ezért utálnak engem”, pedig nem annyira ismerősek számunkra.
Abban a világban élünk, ahol egy okostelefonnal a kezünkben a buszon ácsorogva leszervezhetünk egy nyaralást, egy vasárnap reggel, borostásan és álmosan megírt színházi cikkel ezreket érhetünk el, és egy jó ötlettel meg némi üzleti érzékkel befuthatunk. Hogyan érhetném én meg, hogy miért ilyen hatalmas szemétláda mindenkivel Jimmy?
Az előadásról még több információt a Belvárosi Színház honlapján találhattok és még van néhány előadás is a közeljövőben. Azoknak ajánlom a megtekintést, akik egy korképet szeretnének látni és könnyen megértik, hogy mit érezhettek akkoriban az emberek. Bevallom, ez a darab nekem túl távoli, Jimmy meg szimplán szemét. De ez téged ne tartson vissza, ha érdekel az előadás.