Nem mintha stresszeltem volna, de az járt a fejemben, hogy fogom bírni. Pusztán a kíváncsiság hajtott, hogy milyen egyhuzamban 50 kilométert legyalogolni.

A zongorista arca fájdalmasan megrándult néha, a bőgős is szinte együtt sírt a hangszerével, a szaxis csak nézte őket bánatos tekintettel, a dobos meg a cineket simogatta az ütőkkel, és nem nézett rám. A nézők már nem is léteztek számukra, csak ők négyen és a zene.