A tavalyi évben az egyik fő szórakozásom töménytelen mennyiségű film megnézése volt. Azon belül is igen sok művészfilmen és egy-két elvontabb rendező csaknem teljes munkásságán rágtam magam keresztül. Például Tarr Béláén és Jim Jarmuschén. Utóbbin keresztül szerettem bele Jozef van Wissem zenéjébe, és az előbbin keresztül törődtem bele, hogy bármilyen makacs ellenérzéseim vannak a Balaton…