A barátkozó karácsonyfa

Abban
a szobában állt,
ahol valaha
a bátyámmal aludtunk.
A sarokban, az ablak mellett jobbra.
Sudár óriás volt, számtalan szín kandikált róla.
A folyosóról magányosnak láttam
ott egyedül a sarokban, így hát besurrantam hozzá, csodálgattam.
Örült nekem.
Olyannyira megörült, hogy nagy örömében a nyakamba borult.
Kicsit meglepett hirtelen lelkesedésével,
ám apuci pillanatok alatt mellettem, és az engem ölelő karácsonyfa mellett termett.
Az én erős és bátor apukám.
Megnyugtató és tekintélyt parancsoló jelenléte hamar kiáradt új barátomra is,
ismét sudáran és színesen pompázott előttünk.
Előttem, hős apukám, féltő, szelíd tekintettel közeledő anyukám és tágra nyílt szemmel beosonó bátyám előtt.
Mindannyiunk szívébe
beköltözött az ünnep.

Ez volt a mi, barátkozó, varázslatos karácsonyfánk.