– Mindig téged szerettelek.
Andris vallomása meglepte Katát, elgondolkodva szürcsölte tovább a kóláját. Nem tudta eldönteni, hogy a srác képébe löttyintse-e vagy inkább felpattanjon és otthagyja. Végül csak ült tovább és elröhögte magát. A Coldplay nem illett a hangulatához.
– Andris, te hülye vagy? Öt éve vagyunk haverok. Nekem dicsekedtél a csajozós sztorijaiddal.
Andris nézte, hogyan olvad el a hab a sörén.
– Ja, tudom.
– És megkérted az Anna kezét.
– Meg.
Kata sírni akart. Utálta Andris csajozós sztorijait. A barátnőit. Néha Andrist is.
– És akkor most nekem ehhez mi közöm van?
– Semmi, csak úgy mondtam. Hogy tudd.
Andris most a buborékokat bámulta a pohár oldalán.
– Csak úgy.
– Aham.
Kata várta, hogy a srác mondjon még valamit. Mondjuk, hogy inkább az ő kezét kérné meg, és nem az Annáét, akivel még csak két éve járnak, de már háromszor szakítottak. Vagy valami ilyesmit. De Andris nem mondott semmit, csak felnézett a söröspoharából.
– Most utálsz?
Kata a pultnál flörtölő párt nézte. A lánynak nagyon jó alakja volt, a srácnak meg szakálla.
– Utállak.
– Gyűlölsz?
A pár csókolózni kezdett. A srác a lány kezét simogatta, a lány meg a srác szakállát. Tuti borbélyhoz jár.
– Naná. Egy fasz vagy.
– Anna is mindig ezt mondja.
– Na, legalább valamiben egyetértünk.
Kata még meg akarta kérdezni Andrist, hogy minek kellett egyáltalán megkérni egy ilyen hülye picsa kezét, de végül nem tette. Végül is, Andris most vallott neki szerelmet. A srác folytatta:
– Már rég el akartam mondani. Sose mertem. Vártam a megfelelő pillanatra.
Kata egy húzásra kiitta a maradék kóláját. Koppant a pohár alja az asztalon, ahogy odavágta.
– Szerinted eltaláltad?
Andris nem szólt.
Kata előredőlt.
– Megmondom, mit kéne tenned. Ejtened Annát, és feleségül venned engem. Kicsinálnánk egymást egy hónapon belül, de boldogan élnénk. Szombatonként eljárnánk berúgni a haverokkal, vasárnap meg egész nap az ágyban fetrengenénk és szeretkeznénk. Sose főznék neked vacsorát, de rendelnénk pizzát. Előbb-utóbb szülnék egy-két jófej gyereket, és egész boldogan élnénk, amíg meg nem halnánk mondjuk rákban vagy agysorvadásban.
– Szerintem autóbalesetben halnánk meg.
Kata hátradőlt.
– És most megmondom neked, mit fogsz tenni. Elveszed Annát és ejtesz engem. Feleség és gyerekek mellett nincs haverokkal piálás. Lesz egy középszar életed, néha megdugod valamelyik kolléganődet a céges bulin, néha Annát is, kéznél lesz, amíg nem fogtok külön hálóban aludni, mert horkolsz álmodban. A gyerekeidet szeretni fogod, de az anyjukon fognak lógni, mert Anna velük fogja tölteni minden idejét, nem veled. Aztán majd meghalsz hatvan-hetven évesen agyvérzésben, Anna meg túlél egy tízessel. Végül is egész szép életünk volt, ezt fogja gondolni, amikor meghal.
Andris kifejezéstelen arccal bámult Katára. Kata helyesbített:
– Bocsi, az irigység beszél belőlem, a gyerekek különtanárját is megdugod majd néha.
– Úgy legyen.
Andris felállt, és fizetett. A pultnál lévő pár szétrebbent. Mikor kiértek, Andris meggyújtotta Kata cigarettáját, majd ő is rágyújtott. Kata szájából a füsttel együtt gomolygott elő a vallomás:
– Amúgy én is mindig téged szerettelek.
Andris megdörzsölte a homlokát.
– Valamit nagyon elbasztunk.
Egészen leégett a cigarettájuk, addig csókolóztak.
– Most mi lesz?
Kata elmosolyodott Andris gyerekes kérdésén.
– Semmi. Majd megírom, hogy letüdőztem a csókodat.
– Ennek semmi értelme.
Ebben maradtunk.