Tamási Rebeka, a Socfest szerzője
Tamási Rebeka

Tamási Rebeka

Tütü

Szilvinek nem volt dereka. Mármint darázs. Ennek ellenére minden vágya egy tüllszoknya volt, hogy abban lejtsen egyszer végig a Váci utcában, és leszólítsák az olasz pasik. Igazából már a részeg angol legénybúcsús bandákkal is kiegyezett volna. A képzeletében Szilvi mosogatólé-színű haja („azért is vizes homok”) aranyszőke volt, hullámos és hosszú, dereka karcsú, mellei és feneke…

Tamási Rebeka | Novella | 2017. augusztus 06

Majd megírom

– Mindig téged szerettelek. Andris vallomása meglepte Katát, elgondolkodva szürcsölte tovább a kóláját. Nem tudta eldönteni, hogy a srác képébe löttyintse-e vagy inkább felpattanjon és otthagyja. Végül csak ült tovább és elröhögte magát. A Coldplay nem illett a hangulatához. – Andris, te hülye vagy? Öt éve vagyunk haverok. Nekem dicsekedtél a csajozós sztorijaiddal. Andris nézte,…

Tamási Rebeka | Novella | 2017. április 27

Sulibuli

Sulibuli. Mit lehet várni az élettől, és a szerelemtől hetedikben?

Tamási Rebeka | Novella | 2017. február 14

Döntések

Úgyhogy Szabina sírt, és megnyugodva vette tudomásul, hogy lefekvéskor a húga is pityergett egy kicsit az ágyában. A szülők ezen az estén is összevesztek, és végül mégis kölcsönkértek a nagymamától harmincezer forintot.

Tamási Rebeka | Novella | 2017. január 26

Azok a mondatok, amiket 2017-ben nem akarok férfiaktól hallani

A nők szeretik, ha bókolnak nekik. Én is. Sőt, a férfiakat is szeretem. Biztos vannak olyanok is, akik tudnak bókolni. A csak nekem szóló hajmeresztő kijelentések mellett örök klasszikusokat is bőven hallottam idén a férfiaktól. Boldog lennék, ha nem kéne őket újra hallanom. A bókokat sem.

Tamási Rebeka | Életmód | 2016. december 29

Nem kéne megkajálnod

-Ettél már csokis pókot?- kérdezte tőlem Steven, és arra gondoltam, biztos attól kérdez hülyeségeket, hogy múltkor lezuhant az ablakomból. De azért mondtam neki, hogy nem. -Pedig meg kéne próbálnod, elég finom, főleg a lábai- folytatta-, azok jó ropogósak, bár a pók nem olyan finom, mint a szöcske. Steven várakozva nézett rám, én meg vissza rá….

Tamási Rebeka | Novella | 2016. szeptember 11

Boldogok

Andi már az ajtóból látta, hogy a néni megint ott fekszik. Dühösen tolta be maga előtt a kocsit, az egymásnak koccanó csészék hangosan csörömpöltek. Néhány beteg fáradt mosollyal köszöntötte őt, de Andinak nem volt kedve viszonozni. Az éjszakai ügyelet után még reggeliztetnie is neki kellett, ételosztás közben bele-bele bólintott a teáskancsóba. Jaj, Andika, csak hogy…

Tamási Rebeka | Novella | 2016. augusztus 18

Velence…a víz még igazi

Az útikönyvem szerint egy kisfiú így kiáltott fel, mikor meglátta Velencét: Papa, ez a víz igazi? Teljesen meg tudom érteni a döbbenetét: cölöpöket dugni a tenger fenekére, és arra komplett palotákat építeni elég vad ötlet, de a velenceieknek bejött. Nem csak azért, mert elég jól tudták védeni a kis szigeteiket meg lagúnáikat, hanem mert amióta…

Tamási Rebeka | Utazás | Külföld | 2016. július 24

Hogyan (ne) menj haza Németországból

Erasmusos ittlétem második és egyben egyetlen olyan napján, amikor bőgve kucorogtam az ágyamon és nem értettem, hogy mi a fenének kellett nekem Mainzba kijönni, azzal vigasztaltam magam, hogy végül is nem nagy ügy, hogy fél évig Németországban élek, hiszen bármikor hazamehetek! Ezt nagyjából úgy képzeltem, hogy amikor már nagyon hiányzik a Nagymamám rántott húsa, vagy a…

Tamási Rebeka | Rebeka a fritzeknél | 2016. június 20

Tök egyszerű?

Múltkor átjött hozzám Steven. A nevével ellentétben koreai. Steven kicsi, és nagy széles mosolya meg fekete haja van, ami nem meglepő egy koreiai srác esetében. Mutogattam neki az ablakomat, hogy innen szoktam indulni, mikor körberepülöm a várost. Steven röhögött és bámulta a rózsaszínű ég szélét. Na, mondjuk, oda elrepülnék, mondta és kacsintott.  Én már voltam…

Tamási Rebeka | Novella | 2016. június 07