Erasmusos ittlétem második és egyben egyetlen olyan napján, amikor bőgve kucorogtam az ágyamon és nem értettem, hogy mi a fenének kellett nekem Mainzba kijönni, azzal vigasztaltam magam, hogy végül is nem nagy ügy, hogy fél évig Németországban élek, hiszen bármikor hazamehetek! Ezt nagyjából úgy képzeltem, hogy amikor már nagyon hiányzik a Nagymamám rántott húsa, vagy a…
Több helyszínen, különféle zenékre lehetett bulizni a Gutenberg Egyetem szemeszternyitó partiján, volt diszkófény meg füst is, oh yeah. Meggyőződésem, hogy a hallgatók egyik fele csak azért megy el egy klubba vagy bulira, hogy a tömeg közepén álldogáljon és igyon, lehetőleg egy nagy körben, hogy ne lehessen tőlük rendesen táncolni. A hallgatók másik fele pedig egyáltalán…
Mainzban a hallgatók nem kollégiumban laknak. Legalábbis nem olyanban, mint amit én kollégiumnak gondoltam. Otthon ha nagy ritkán eljutottam egy koliba, akkor általában borzalmasan lepukkant állapotú kicsi szobákba, egymástól féltve őrzött konyhaszekrényekbe, félig eldugult klotyókba botlottam. Itt is lehet persze olyan szállásokat találni, ahol megvan ez a hamisítatlan koli-feeling (emberre omló erkélyajtó, eltakaríthatatlan idegen eredetű…
Mainzban megismerkedtem egy horvát lánnyal, Ernával. Kiderült, hogy amúgy bosnyák, csak a háború alatt menekültek át Horvátországba. Zágrábból jött ki egy félévet tanulni, és utána visszatért Mainzba, másfél éve itt él. Örökké hálás leszek neki, mivel tőle tanultam meg azt a receptet, ami már nem egyszer mentett meg az éhhaláltól. Az ustipci ugyanis pont az…
Ivana, aki a nevével ellentétben olasz, ugyanabban a kollégiumban lakik, mint én. Hamar összebarátkoztunk, és decemberben meghívott magához vacsorára. Nem ért nagy meglepetésként, mikor kiderült, hogy a beharangozott vacsora nem más, mint az olaszoktól megszokott és jól bevált paradicsomos tészta. Nem akartam Ivanát elszomorítani, hogy a két hónap alatt, amit addig Mainzban töltöttem, a konyhai…
Mindenki lökött egy kicsit, de mindenki máshogy lökött, úgyhogy szórakoztató a változatosság.
Németországban németül kell beszélni, ez még akkor is egyértelmű, ha az ember Erasmus-hallgatóként van ott. Nem mintha a németek nem beszélnének angolul, de azért mégiscsak érdemes megtanulni a nyelvet, ha már odamentem.
Írónk fél éven át Németországban tanul, így mostantól a Rebeka a fritzeknél rovatban olvashatjátok külföldi élményeiről készült beszámolóit. Első írásában a nyelvi nehézségek áthidalására tervezett német társalgási nyelvkönyvekről számol be.
