Ivana, aki a nevével ellentétben olasz, ugyanabban a kollégiumban lakik, mint én. Hamar összebarátkoztunk, és decemberben meghívott magához vacsorára. Nem ért nagy meglepetésként, mikor kiderült, hogy a beharangozott vacsora nem más, mint az olaszoktól megszokott és jól bevált paradicsomos tészta. Nem akartam Ivanát elszomorítani, hogy a két hónap alatt, amit addig Mainzban töltöttem, a konyhai tudásom a rántottától pont a paradicsomos tésztáig fejlődött (megfőzöd a tésztát, telenyomod ketchuppal, és ráreszelsz egy kis sajtot), úgyhogy elragadtatva hümmögtem meg csodálkoztam, miközben Ivana könnyes szemmel nézte, ahogy eszem, és sóhajtva kijelentette, hogy ennél az igazi olasz pastánál nincs jobb a világon.
Amiért mégis leírom a receptet, az az, hogy Ivana paradicsomos tésztájában tényleg volt valami extra. Arra gyanakszom, hogy ez az olaszok vérében van: ha ők nyúlnak egy üveg paradicsomszószhoz meg egy csomag tésztához, Pasta alla Norma lesz a végeredmény, ha én, akkor…ketchupban tocsogó szétfőtt tészta. De az is lehet, hogy a padlizsán, a Sorrento-ból hozott házi sajt, meg a kiváló minőségű olívaolaj teszi, amiről barátnőm Németországban sem volt hajlandó lemondani. Ivana receptje egyszerű (elvégre mégiscsak egy paradicsomos tésztáról beszélünk), de rendkívül finom.
Pasta alla Norma 4 főre
Hozzávalók: 350 gr tészta, 1 üveg paradicsomszósz (a ketchup halálos bűn!), 2 padlizsán, sajt, 1 hagyma, só, olaj
Nem kell mást tenni, csak:
1. a padlizsánt úgy, ahogy van (vagyis nyersen és héjastól) felvágni kicsi darabokra, megsózni és olajon megpirítani
2. felönteni a paradicsomszósszal és főzni
3. közben megfőzni a tésztát is
4. a szószt a tésztára önteni, sajtot reszelni rá, majd addig kevergetni, amíg a sajt jó nyúlós nem lesz
5. élvezni, hogy bár egy mezei paradicsomos tésztát eszik az ember, mégis nevezheti Pasta alla Normának!