"Az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód és mekkora mellű a nőd." - Socfest

"Az jelenti a rangot, hogy mennyire állat az autód és mekkora mellű a nőd."

Olvasási idő: 4 perc

Sokatmondó cím, kiábrándító igazság. Egy olyan problémát szeretnék boncolgatni, ami fölött manapság szemet huny a társadalom. Mégpedig az értékek. Itt természetesen az emberi értékekre gondolok. Napjainkban az emberek mindennek tudják az árát, az értékét azonban semminek. Az egyéniség, az intelligencia egyre inkább háttérbe szorul, legalább is a fiatalok körében biztosan. Olyan fontos szerepet tölt be a külsőség, hogy egyszerűen nem vagyunk képesek elfogadni az esztétikailag kevésbé szép dolgokat, még az embereket sem. A szépség, a tökéletesség utáni kielégíthetetlen vágy olyan vakságot okoz, ami nem orvosolható egy kedves szóval, vagy öleléssel. Az ölelés az egyik legőszintébb emberi kifejezésmód arra, hogy valakit szeretünk, hiszen fizikailag is közel húzzuk az illetőt a szívünkhöz.

A fiatal lányok nagy része óriási megfelelési kényszerben szenved. Nincsenek megelégedve a kinézetükkel, ennek tökéletesítésére hajlandóak bármit feláldozni. A média által közvetített „ideál” hangsúlyozása nem csoda, hogy ilyen következményekhez vezet. Tinédzserkorban a lányok számára egyre fontosabbá válik, hogy párkapcsolatot alakítsanak ki. A fiúk azonban az „ideálok” után sóvárognak. Vajon az önbizalomhiányos, természetes, fiatal lány, aki nap mint nap megküzd azért, hogy megfeleljen az elvárásoknak is közéjük sorolható? Miféle küzdésről beszélünk?! Küzdés, egy torz eszménykép eléréséért, ami összefügg a beteg személyiség megszületésével.

Ugyanez a helyzet a fiúkkal is? Valószínűleg igen. Ők azonban kevésbé mutatják, náluk kevésbé zajlik látványosan a folyamat. Nap mint nap találkozunk a „tökéletes” férfi képével. A megfelelési vágy náluk is kényszerré válik. Nagyon kevés férfi az, aki teljes mértékben meg van elégedve önmagával. Szemükben éppúgy a külsőségek válnak értékké. Ezt pedig a média észrevétlenül, „szórakoztatva” emeli ki.

Szerda este van. A tv előtt ülve lapozgatok egy régebbi újságot. Gyorsan átfutom. Nem igazán érdekel a sztárnak nevezett emberek magánélete. A tizenegyedik oldalon azonban megakad a szemem. „ Az Éden Hotel szülöttje számlaképessé teszi magát, ha komoly ajánlatot kap egy pasitól…” A kíváncsiság hajt. Szóról szóra elolvasom a cikket. Éden Szandra extra szolgáltatásokat nyújt azoknak a férfiaknak, akik „stresszes időszakban szeretnének lazítani egy kicsit, no meg hajlandóak eleget fizetni. Az újdonsült escort lány nyilatkozott is: „Ezzel a hirdetéssel semmi vesztenivalóm nincs, maximum az veszíthet, aki nem rendel meg.” A szörnyű az, hogy ez a cikk nem csak a felnőttekhez jut el, hanem 14-15 éves kislányok is olvashatják. Olyan lányok, akikben a példakép ilyen formában jelenik meg. Minta lesz a művies, természetellenes, abszolút erkölcstelen nő nemcsak a lányok, de a fiúk számára is. A média nem beszél az efféle „munka” helytelenségéről, csupán azt lehet látni, hogy megműtött mellel, plasztikázott arccal, szép testtel rengeteg pénzt lehet keresni. És még egy kis hírnév is jár hozzá. Kész haszon.

Ha szórakozni megyünk, a diszkókban még inkább megfigyelhető a megjelenés kiemelt fontossága. Szombat este van. Tizenegy óra. A barátnőimmel elhatároztuk, hogy megnézzük milyen pluszt nyújthat Magyarország egyik legismertebb szórakozóhelye. Már a  bejáratnál állva látjuk, mennyire fontosak a külsőségek a szórakozni vágyóknak. Bár az idő őszies, a lányok apró szoknyákban, kis kabátban, tizenöt centis magassarkúban tipegve várják, hogy a kordon mögé kerüljenek. A fiúk nagyobbnál nagyobb, és szebbnél szebb autókkal érkeznek, vadászösztöntől felfűtve. A kapuban kinézik a számukra szimpatikus leányzót, akit egészen a táncparkettig követnek, majd a jól bevált szöveggel meghívják egy italra. Ha valamelyik fiúnak nem sikerül kiszemelni „áldozatát”, később biztosan megteheti. Cicik felnyomva, a combok szabadok hagyva, hogy csak a vak ne vegye észre őket. Végül is ez a cél, nem? Nem csoda, hogy az ellenkező nem tagjai azonnal rávetnék magukat az első csajra. No igen, a fiúk… Ők sem különbek. Gondosan belőtt séró, parfümáradat, csinos, szűk ing vagy póló, szigorúan szabadon hagyva a mellkas felső, szteroidoktól duzzadó része. Színjátszás és felszínesség, ami körülvesz minket. Miután átvergődjük magunkat a tömegen, a pultnál várakozunk, hogy kiszolgáljanak minket. A bár hatalmas. Temérdek mennyiségű, drágábbnál drágább ital, csillogó poharak, dekoratív pultosok. Egy ilyen impozáns hely megköveteli ezt. A mellettünk álló fickó egy üveg pezsgőt kér két pohárral. Bármennyibe is került a pezsgő, az úriember jócskán megjutalmazza a csinos pultoslány mosolyát, ugyanis egy ropogós tízezrest lök oda neki. Csak úgy csuklóból. A srác „barátnője” óriási önelégültséggel az arcán (mintha csak ő lett volna ennyire nagyvonalú), hajdobálások közepette egy asztalhoz vonul frissen szerzett „pénztárcájával”. Aztán jobbra pillantunk… A diszkófények már-már vakítóan vibrálnak, a dj láthatóan jobban élvezi a bulit, mint a többiek. A tomboló tömeg elején egy húsz év körüli lány igencsak hiányos öltözetben rázza, dobálja magát teljes átéléssel egy nála láthatóan idősebb fiúnak. A szoknyája szinte teljesen felcsúszott, melleit épphogy eltakarja tüzes vörös felsője. A nagy „táncolásban” azt sem veszi észre, hogy a szemfestéke elkenődött. De ez úgysem számít. A fickó valószínűleg nem a két szép szeméért enged majd a csábításnak. Aztán, ahogy lenni szokott, jön az ital, a bájcsevej és még ki tudja. A barátnőm felhúzott szemöldökkel fordult oda hozzám: “Ez tényleg így működik?” Én csak mosolygok. Talán nem is „trendi” már szerelmesnek lenni…

Túl sok lány választja a pénzt a gyomorban röpködő pillangók helyett. Majd kicsattannak a boldogságtól, megvehetnek bármit, nagy kanállal ehetik az életet. Cserébe nem kell nagy áldozatot hozni. Valóban attól ember az ember, hogy milyen hatalmas autókkal jár, és playboy lányokkal bújik-e az ágyba? A tárgyai tesznek valakit jó vagy rossz emberré? A mai társadalomnak érdemes lenne ezeken elgondolkodni. Néhány lány már pofátlanul hajt a pénzes pasikra, akik talán nem is bánják, hogy néhány „zöldhasúnak” köszönhetnek jó pár izgalmas éjszakát.

És még hogy a pénz nem boldogít…