December 18-án az Ankertben megelevenedtek kedvenc magyar rajzfilmfiguráink, a Macskafogó karakterei. Ternovszky Béla, rendező arról mesélt, hogyan készült el a rendszerváltás előtt egy animációs alkotás a Pannónia Stúdióban, valamint egy kerekasztal-beszélgetést hallhattunk a szakma jelenéről és jövőjéről.
A kulturális újságíró, Dobos Csaba vezette beszélgetés abból az apropóból adódott, hogy a BDPST/BP Clothing ruhatervező cég egy új kollekcióval rukkolt elő a karácsonyi őrületben. Pólókon, pulcsikon és divatos baseball-sapkákon jelenítette meg a jól ismert figurákat, köztük a titkosügynök Grabowsky-t, a trombitáló Lusta Dick-et, a csinos patkánylányt, Cookie-t és a gengszter Billy-t meg Buddy-t. A limitált széria sikere, és a rajzfilmet körülölelő hatalmas szeretet abban is látszik, hogy online már szinte rögtön elkelt rengeteg darab, pedig a boltban csak mától lehet megvásárolni őket.
Jakab Péter, BDPST/BP Clothing vezető tervezője és művészeti vezetője elmondta, hogy a kollekció ötlete majdnem a céggel egyidős gondolat, de az első vázlatok csak egy évvel ezelőtt születtek meg. Kulisszatitokként megtudtuk azt is, hogy a modern Buddy olyan, mintha Ganxsta Zolee-ról mintázták volna, és Grabowsky is szimbolikusan tart pálmalevelet a kezében, mint a Szabadság-szobor.
Ternovszky Béla azt állítja, hatalmas mázlija volt, hogy elért hozzá a forgatókönyv, mert nem neki íródott eredetileg. Ő épp a Pumukli-sorozaton dolgozott, amikor felkérték a rendezésre, amit egy Kanadában élő magyar, Székely József támogatott pénzzel. A producer rajongott az éppen akkor nagyon menőnek számító pécsi balettért, így nem csoda, hogy az egyik film fő mondata a „mehetünk vissza a balettba ugrálni” lett.
Varsányi Ferenc, oktató, az MMM Macskássy Gyula animációs pályázat bíráló bizottságának tagja szerint a munkatempó akkoriban teljesen más volt. A Macskafogó is csak a szovjet államokba kapta meg a forgalmazási engedélyt, az USA-ba esélytelen lett volna eljutnia, ha nem ad írásban engedélyt rá Székely. Ennek ellenére az animáció-készítés szerinte állami igény volt, és aranykorát élte akkoriban a szakma, pedig nagy ellentmondásnak tűnhet, hogy az egyik legrendszerkritikusabb műfajnak is számított egyben.
Orosz Anna Ida, filmteoretikus úgy véli, az intézményes keretek sokszor megnehezítették akkoriban az animációs filmesek helyzetét, hiszen a jogdíjak is az államhoz kerültek. Egy menő szakember nem mindig volt nagyon-nagy művész, ahogy ez fordítva sem volt elmondható. Érdekességként említi, hogy a Macskafogó az egyik első kooprodukciós film volt, amely külföldi tőkéből jöhetett létre.
Mendrei Miklós (Umbrella/Kickass Factory) úgy gondolja, már egy új generáció van születőben, élén az Oscar-jelölt Bucsi Rékával (Symphony no. 42.), a sokszor díjazott Rácz Péterrel (Nyuszi és Őz) és az őzéről világhírűvé vált Simon Balázzsal („Re”). Szerinte az értékesítés napjainkban a határok kinyílásával egyszerűbbé vált. Azzal, ha valaki megállja a helyét egy fesztiválon, filmes vásárokon köt ki, ami által eljut a műve a közönséghez, és ismertté válik a világban. Reméli, hogy a népszerűség visszatérése annak is köszönhető, hogy nívósabb lett a közízlés.
Kollarik Tamás, a Médiatanács tagja, a MMM program koordinátora elmondta, hogy a terjesztés az állam számára ma is nagyon fontos, és a finanszírozással nagymértékben szeretnék segíteni a fiatalok munkáját.
Hiszen: „Cégünk mindig az Ön rendelkezésére áll, Asszonyom!”
Az este persze nem végződhetett buli nélkül, 8 órától a SHAKE WON TOO (Benski & Marwell) speciális Macskafogó crime funk szelekciója szólalt meg a színpadon, 9-től pedig DJ Nara & DJ Frequent vette kezelésbe a lemezjátszókat.
Az eseményen készült képeinket itt láthatjátok.