Ütközések

A pirosnál látta meg őt Zsuzsa. Minden úgy történt pontosan, mint hónapokkal ezelőtt: András vezet, ujjaival idegesen dobolva vár a zöldre, és üvölt a mellette ülő nővel. Zsuzsa tisztán látta, hogy a nő zokog, a férje pedig tajtékzik a dühtől. András nem vette észre, hogy a kereszteződés baloldaláról a felesége őt bámulja. A kormánykereket nézte, a tömpe ujjait, ahogy dobolt velük rajta, egyre gyorsabban. A mellette ülő nő ezt nem figyelte, így folytatta halk monológját. „Mikor válsz el végre tőle? Már úgyis tudja, én pedig szeretlek András, nem érted? Veled akarok élni, nem csak a hétvégeken. Gyerekeket akarok neked szülni. Szeretlek, hallod András?”. A férfi ujjai minden egyes „szeretlek”-re egyre görcsösebben doboltak, míg végül két kézzel markolta a kormányt, és teljes erejével szorította. Olyan hangosan tört ki belőle a válasz, hogy szinte őt magát is meglepte: „Takarodj a kocsimból, hülye kurva!”. Hirtelen kikötötte a mellette ülő nőt, kicsapta a kocsi ajtaját, és olyan erővel lökte ki az autóból, hogy a nő a járdára zuhant.
Zsuzsa végignézte. Látta megvillanni a nő szőke haján a napfényt, és keserűen gondolt arra, hogy milyen csinos nő a férje szeretője. Miatta esett ki ő is András mellől a járdára. A férje szeretője nem volt olyan szerencsés, mint ő, a lendülettől elesett, négykézláb állt a földön. András nem nézett rá, a lámpára meredve várta a zöldet, amikor beletaposhat a gázba, és otthagyhatja a nőt. Végre felgyulladt a zöld fény, és András gázt adott. A szeretője nem fogta fel, hogy mi történt, hirtelen nem is értette, hogyan került a járdára. Lehorzsolta a térdét, eszébe jutott, hogy gyerekként ilyenkor benyálazta az ujját, és azzal dörzsölte a glazúrt a bőrén. A tenyerei között egy rózsaszín rágógumi volt az aszfaltba gyógyulva, és csak akkor vette észre, hogy folynak a könnyei, mikor a rágógumiból már csak egy halványrózsaszín elmosódott foltot érzékelt.
Zsuzsának eszébe jutott, hogy mikor a férje őt lökte ki az autóból, nem is az volt a legszörnyűbb az egészben, hogy mások is látták a megalázását, hanem az, hogy nem ismert rá a férjére. Aznap délután, miközben hazafelé gyalogolt, eszébe jutott, hogy talán nem is a férje mellé ült be, talán egy idegen férfi dobta őt ki a kocsijából. Amikor hazaért, és látta András sértődött arcát, rájött, hogy az az ember, akinek öt évvel azelőtt igent mondott, ugyanaz, aki kilökte őt a járdára. Zsuzsa soha többé nem ült be mellé az autójába, egy ideig minden nap gyalogolt, pár héten belül pedig vett egy régi és olcsó autót, és attól fogva azzal járt el otthonról. Amíg nézte, ahogy a férje meg a szőke nő veszekednek az autóban, elismerte, hogy a lehető legrosszabb időpontban hozakodott elő a leleplezéssel. Hosszasan őrlődött magában, mire eldöntötte, hogy megpróbálja megbeszélni Andrással a helyzetet, remélte, hogy képesek lesznek éretten kezelni a házasságuk válságát. Zsuzsának azon a júniusi napon nem sikerült nyugodtnak maradnia, már az étterem felé menet összeszólalkoztak Andrással, és szinte sikítva közölte vele, hogy tud a szeretőjéről. András fogcsikorgatva fékezett a pirosnál, és mikor megállt az autó, ráüvöltött a feleségére: „Semmi közöd a szeretőmhöz, érted?”, átnyúlt fölötte, kinyitotta az ajtót, és kilökte a járdára. Nem volt nehéz dolga, mert Zsuzsa sosem kötötte be magát. Hiába telt el azóta több hónap, Zsuzsában minden pillanat élénken élt tovább. Bámult a férje autójára a kereszteződésben, indulásra készen várt a zöldre, lábfejével kis köröket írt le a gázpedál felett.
A nőnek elzsibbadt a térde, ahogy az aszfalton támaszkodott. A csattanásra eszmélt. Feltápászkodott, és megfordult, majd azzal a lendülettel újra a földre esett. A földön ülve nézte végig, ahogy a mentők kiérkeznek. A rendőrök lezárták a kereszteződést, és azonnal vizsgálódni kezdtek, nem sokkal utánuk a tűzoltók is megérkeztek. Andrást próbálták kivágni az autójából, nem kellett sietniük, már halott volt. A mentősök átrohantak a kereszteződés másik végébe, ahová Zsuzsa zuhant, és megállapították, hogy ő is halott. A holttesteket elszállították, de ezt már a szőke nő nem látta, mert a mentőkocsiban ült. Később megpróbálták a baleset egyetlen szemtanújaként kihallgatni, de semmit sem tudott mondani, ami megmagyarázta volna, mi történt. A helyszínelők megállapították, hogy a női vezető valószínűleg elvétette az irányt, hiszen a szemben lévő út helyett a neki elsőbbséget adó autóba rohant. András szeretője a járdáról nem láthatta, hogy Zsuzsa mosollyal az arcán vezetett neki teljes gázzal a férje autójának. Hónapokkal később, mikor a pszichológusnál ülve kis karikákat rajzolt ujjaival a lehorzsolt térdére, a terapeuta kérdéseire csak annyit felelt: Kilökött maga mellől.