Rodion G.A., azaz Rodion Ladislau Roşca a keleteurópai progresszív rock és elektronika egyik hanem a legnagyobb alakja. A hetvenes évek Romániájában olyan szabad, kísérletező és túlzás nélkül forradalmi zenét csinált a krautrock, a zajzene, a spacerock, a progrock és az elektronikus kísérletezés határán, hogy még ma is leesik az állunk. Ami itthon a Syrius, Németországban a Kraftwerk, Angliában meg a korai Emerson, Lake & Palmer ez volt Romániában Rodion G.A., ez az elfelejtett zseni, akinek szeptember 17-ei A38-as fellépése az idény egyik legkülönlegesebb zenei eseménye lesz, nemcsak a hajón, hanem Magyarországon is.
Sok minden eszünkbe juthat a hetvenes évek Romániájáról, a Ceauşescu-éra közepéről, csak az nem, hogy forradalmi elektronikus zenei kísérletek színtere volt. Pedig az időszak viszonylagos nyitásának Ceauşescu ekkor még javában a Nyugat kedvence, a keleti blokk renegátja volt, ennek köszönhetően a nagyobb városokban komoly művészeti-zenei élet virágzott. Így volt ez Kolozsvárott is, ahol a félig magyar, félig román származású Rodion Ladislau Roşca magnókkal, dobgépekkel és fantasztikus hangú analóg szintikkel kezdett kísérletezni. Két társával, Gicu Fărcașsal and Adrian Căpraruval (az ő keresztneveikből jön a “G.A.”) megalapította a Rodion G.A. formációt, ami aztán nemcsak a korszak és nem csak Románia, de talán az egész közép-kelet-európai régió egyik legprogresszívebb zenekara lett.
A korai Kraftwerk krautrockja, Dissevelt és Baltan (itthon a Delta főcíméből ismert) fehérköpenyes tudószenéje, ambient, progrock, analóg szintik és széttorzított gitárok, házilag barkácsolt dobgép puttyogás és eszement szabadságélmény: valahol ezek metszéspontjában lehet elhelyezni Rodion G.A. zenéjét. Kimeríthetetlen kincsesbánya ez az életmű, és ki tudja, Rodion mekkora underground-progresszív sztár lehetett volna, ha Románia nem süllyed diktatúrába… Rodion mindent kitalált, ami manapság menő: keletnémet Vermonákon varázsolt ma is tökéleteses hangzó chiptune kompozíciókat, szovjet Faemi orgonákat kötött gitárpedálokra. Tökéletes barkácsvilág, ugyanakkor tökéletes hangzás, zseniális kompozíciók a Rodion G.A. a közép-kelet-európai zene és kultúrtörténet egyik legfontosabb produkciója. Szomorú, hogy a nyolcvanas évektől a zenekar és Rodion fokozatosan eltűnt a világ szeme elől, és egészen az elmúlt évekig kellett várni újra felfedezésére. Egy román blogger és filmes, Luca Sorin dokumentumfilmje kellett ahhoz, hogy Rodion G.A. újra reflektorfénybe kerüljön, és a szaklapok egész sora a Quietustól a Faderen és a Mojón át a Dustedig csodálkozzon rá döbbenten erre az elképesztő életműre. Nem túlzás, hogy az őszi idény egyik legkülönlegesebb zenei élménye lesz Rodion G.A. budapesti fellépése az A38 Hajó kiállítótermében.
Mediterrán mámor, közel-keleti révület, álomszerű rumba, bőkezűen adagolt pszichedelia, improvizatív kalandozások ilyen világokat idéz a Bujdosó Trió különleges, eltéveszthetetlenül egyedi zenéje. Számtalan forrásból táplálkozó muzsikája egyedülálló recept szerint készül: alapvetően akusztikus zenéjét finoman adagolt effektek színezik, gyakran bukkannak föl filmzenés ízek, a hangzást pedig olykor akár a New York-i avantgárd zenei törekvések (John Zorn, Marc Ribot) karcosságával is rokoníthatjuk. Mindezek összessége markáns és utánozhatatlan megszólalást eredményez, egy teljesen új színt a (világ)zenei palettán, amely leginkább talán “bizánci szörfdzsesszként” írható le. A Bujdosó Trió 2011 telén alakult, tagsága a hazai alternatív, jazz és világzenei színtér olyan fontos zenekaraiból verbuválódott, mint (a teljesség igénye nélkül) az Egy Kiss Erzsi Zene, a Kampec Dolores, a Kistehén, a Meszecsinka, a Specko Jedno, az Ági és a Fiúk, a Pop Ivan. 2012 decemberében megjelent Gold for Leslie (azaz Arany Lacinak ) című bemutatkozó lemezét ” ellenállhatatlanul vonzó albumként ” üdvözölte a kritika.