A Follow The Flow Nem tudja senki című dala nyerte az év videoklipje díjat a IV. Petőfi Zenei Díjátadón, melyet a Strand Fesztivál keretei között rendeztek meg augusztus 20-án. A zenekar zseniális koncertet adott, a zenészek felrobbantották a színpadot, olyan hangulatot teremtettek, ami egészen egyedülálló. A banda énekesével, Szakács Gergővel emellett a Balaton parton, akusztikus koncertjén lehetett találkozni. Vele beszélgettünk a zenekar szakmai útjáról, elismerésekről, a Gavallérról és hogy számára mi is jelenti a tökéletes kikapcsolódást.
Májusban jelent meg az első lemezetek, milyen érzések vannak most benned?
Minden zenész életében hatalmas lépés az első lemez megjelenése, rettentő büszkék vagyunk mi is a „Nem tudja senki”-re. Az összes dalt nagyon szeretem az albumról, és őszintén mondhatom, hogy szívünk-lelkünk benne van az elkészült anyagban.
Eddig egy boldog dalotok van. Inkább a fájdalmasabb, nehezebb pillanatok és érzések mozdítanak előre?
A fájdalmasabb, szomorúbb pillanatok nem mozdítanak előre, de az igaz, hogy könnyebben ihletnek meg. A dalírás terápiás foglalkozás számomra, az alkotási folyamaton keresztül élem meg és írom ki magamból a nehezebb érzéseket. Persze közben megszületnek olyan vidám dalok is, mint a Gavallér.
Annak is oka lehet, hogy most írtátok meg ezt a boldog dalt. Hogy érzed, most jók körülötted a dolgok, most értél el egy kiegyensúlyozott élethelyzetbe?
A Gavallér létrejötte mögött valójában egy új hangszer, egy ukulele áll. Szerintem ezzel a hangszerrel egyszerűen lehetetlen nem vidám dalt írni! De persze szerencsések is vagyunk, a 2018-as év kifejezetten sikeres év volt mindannyiunk számára. Csak pozitív dolgok történtek velünk, így lehetetlen lett volna szomorkodni, még a legpesszimistább bandatagok is jó gondolatokat és dallamokat kreáltak.
Nem lehet a zenekart egy műfaji kategóriába sorolni, olyan sokszínűek vagytok. Kísérleteztek vagy mindig az újat keresitek?
Személy szerint folyamatosan az újat keresem, igazi trendkövetőnek tartom magam. Nem hallgatok régi zenét, nem szeretem a retró dalokat, nekem ilyen a szemléletmódom. Amikor dalt írunk, akkor is az aktuális mondandó és stílus szerint dolgozunk, nincs műfaji megkötése a számainknak. Vagy ilyenre, vagy olyanra sikerül – a lényeg, hogy jó legyen!
Szakács Gergő, BLR, Fura Csé
A tavalyi évetek elég eseménydúsra sikerült. Hogy tudtad feldolgozni az elismeréseket, a nagy hype-ot a zenekar körül? Mivel tudsz kikapcsolódni?
Sok minden történt tavaly, az való igaz. De azt se felejtsük el, hogy mi már régóta benne vagyunk a szakmában, így nagyon sok dolog nem ért minket váratlanul. Sokat dolgoztunk azért, hogy a Follow The Flow a mostani helyére jusson, és örülünk, hogy a sok munka meghozta a gyümölcsét.
Szerintem mindannyian próbáljuk racionálisan megélni a sikert, nem hiszem, hogy bármelyikünk is elszállt volna.
Hogy mi kapcsol ki? Alapvetően a zene. De ha minden percem a zenéről szól, akkor egy idő után az már nem annyira nyugtat le, ilyenkor szeretek sportolni: számomra a legtutibb kikapcsolódás a természetben futás.
A zenekarban te vagy a csöndesebb, zárkózottabb tag. Nehezedre esik feloldódni a színpadon, illetve beilleszkedni az ismert zenészek életvitelébe?
Egész biztosan nehezen tudnám átvenni az ismert zenészek életvitelét. Töltök velük időt a nagyobb fesztiválok backstage-jeiben, de általában tartom a távolságot. Ez nem az én életstílusom, egyáltalán nem vonz, de ettől függetlenül egyre jobban kezelem az ilyen helyzeteket és természetesen abszolút elismerem őket. A színpadon pedig valójában nem kell feloldódnom – hárman vagyunk a fronton, nem egyedül kell vinnem a bulit a hátamon. Ráadásul,
ha már a színpadon vagyunk és zenélünk, könnyen felpörgök, és buli hangulatba kerülök, egyszerűen magával ragad a zene és feloldódom.
Szoktál menni fesztiválokra mint résztvevő és nem mint előadó?
Szeretem a fesztiválokat és fesztiválozni. Vicces, mert bár nem szeretek sok ember között lenni, a fesztiválok már túllépik azt a szintet, ami zavarna, és el tudom engedni magam. És persze szeretem a zenét is. Idén sajnos – illetve szerencsére – nem nagyon jutok el más koncertjeire, mert folyamatosan fellépünk az együttessel. De télen, remélem, elcsípek néhány jobb koncertet!
Milyen lenne egy tökéletes nyári szabadnap a számodra?
Hú, jó kérdés. Azt hiszem, úgy nézne ki, hogy reggel elindulnék a Tátrába, ott felmásznék a kedvenc csúcsomra. Délután hazamennék, este pedig átmennék Somogyvári Dani stúdiójába, és egy este alatt összeraknánk három világslágert. Számomra az alkotás nem csak munka, hanem hobbi, a kedvenc tevékenységem, amit legszívesebben megállás nélkül csinálnék!