Ha kibírtad a főcímet, a sorozat is menni fog… - Socfest

Ha kibírtad a főcímet, a sorozat is menni fog…

Olvasási idő: 3 perc

…de ha kicsit félősebb vagy, akkor sincs semmi gond. Elég, ha lejjebb tekered a hangerőt, vagy néha-néha eltakarod a szemedet, de úgyis rá fogsz jönni, hogy nem éri meg.

2011. október 5-én új sorozattal bővült az amerikai FX tévécsatorna kínálata. A Ryan Murphy és Brad Falchuk alkotta szerzőpáros (akiket a Glee, vagy a Kés/alatt készítőiként is ismerhetünk) olyan ütőkártyát húzott elő a zsebéből, amire a közönség mellett a kritikusok túlnyomó része is pozitívan reagált. Hogy miért írok lassan egy év elteltével éppen erről a sorozatról? Amerikában október 17-én debütál a sorozat második évada, így még senkinek sem késő felzárkózni.

Az első évadról röviden:

A pilot epizód első öt percében megismerkedünk történetünk főszereplőjével, aki (vagyis ami) a szokásostól eltérő módon egy lakatlan ház lesz. 1978-at írunk, és rögtön kapunk egy kis ízelítőt, hogy a környéken miért csak “The Murder House”-ként emlegetik az épületet. Kissé sablonosnak tűnhet az alapötlet, de ha hajlandóak vagyunk megnézni az első részt, annyi kérdés fog majd foglalkoztatni bennünket, hogy ez lesz a legutolsó gondolat, ami a fejünkben fog motoszkálni.

Miután felocsúdtunk az első pár perc izgalmaiból, már napjainkban találjuk magunkat (ez a szerkesztésmód majdnem minden későbbi részben is a koncepció része marad), és a Harmon család aktuális mindennapjaiba csöppenünk bele.  Átlagos(nak tűnő) amerikai família, kevésbé átlagosnak mondható problémákkal. Megismerjük Bent, a hűtlen pszichológus férjet; Vivient, a megviselt feleséget, aki többek között meg nem született gyermekük elvesztését próbálja feldolgozni; és lányukat, Violetet, aki a legnagyobb jóindulattal sem sorolható az átlagos tini lányok táborába. Rengeteg a probléma, változtatásra van szükség. Mi a megoldás? Be kell költözni egy kísértetek lakta házba.

Fokozatosan megismerkedünk a későbbiekben kiemelt fontossággal bíró mellékszereplőkkel is, és nem igazán találkozunk olyan karakterrel, akinek a feltűnésével „A Te történeted pont nem érdekel…” mondat hangzana el a fejünkben. Külön kiemelném a Harmon család szomszédjaként megjelenő Constance-t megformáló Jessica Lang-ot, akinek felejthetetlen alakítását a filmes szakma (többek között) Golden Globe-díjjal ismerte el. Már csak az ő karaktere, és annak megformálása miatt is érdemes végignézni az első évadot, nem is beszélve a „kettős énnel” megáldott bejárónőről, az égett arcú férfiről, az elmebeteg srácról, a fekete latex ruhás idegenről, vagy a Dawn-szindrómás kislányról, aki történetesen Constance lánya.

Mint már említettem, szinte minden epizód első pár perce egy múltban megtörtént eseményt elevenít fel, melyek segítségével az eleinte zavarosnak tűnő mozaikdarabkákból, egy gondosan megkomponált alkotás rajzolódik ki az évad végére. A kamerakezelés és a vágások első látásra néha zavarónak tűnhetnek, de valójában tökéletesen támogatják a cselekmény által kiváltott hatást, nem is beszélve a hangeffektekről, vagy a zenei aláfestésről.

első évad promo videó

Visszatérve a cikk címére. Barátnőmet tesztalanyként használva (megjegyzem, hogy egyetlen horror filmet sem sikerült eddig végignézetnem vele) biztosíthatok minden kedves hölgyet, hogy a kissé alacsonyabb ingerküszöbbel rendelkezők is élvezetesnek fognak találni minden egyes epizódot, ha képesek leküzdeni a horror műfajával kapcsolatos előítéleteiket, félelmeiket. Az is igaz, hogy a „tesztalany” csak az első alkalommal engedte megnézni a főcímet. Egy-két szembecsukás és fülbefogás ellenére elhihetitek, hogy megéri követni a történéseket. Az American Horror Story semmiképpen sem sorolható azon sorozatok közé, amiket félve ajánlanál barátaidnak, hogy „Jó-jó, az első rész (ne adj isten az első évad) még nem olyan érdekes, de majd beindul…”. Ha a műfaj egy kicsit is közel áll hozzád, valószínűleg nem fog csalódást okozni, igaz arra fel kell hívnom a figyelmet, hogy a durva, vérfürdőkkel teletűzdelt jelenetek helyett, egy leginkább lelkileg nyomasztó művel van dolgunk. Egyet megígérhetek. Az évad végére nem maradnak majd bosszantó, elvarratlan szálak, kivéve egyet, de nem hiszem, hogy ez bárkit is zavarna. Főleg azzal a tudattal, hogy már csak alig egy hónapot kell várni, és október 17-én, Asylum alcímmel folytatódik a borzongás.

főcím