A múlt hónapban megjelent DVNA trailer hatalmas visszhangot keltett. Pár hét alatt meghaladta a 400.000-es nézettséget, és ezzel a Saul fia trailere után a második legnézettebb magyar előzetes lett. Mindezt úgy, hogy az alkotók az egészet önerőből, mondhatni nulla költségvetéssel, barátok, kollégák önzetlen segítségével készítették el. A Halluci-Nation két alapító tagjával, Bátory Péter grafikussal és Topolánszky Tamás Yvan rendezővel beszélgettünk.
Socfest: Honnan jött a film ötlete?
Topolánszky Tamás: Az ötlet egy áldásos rémálommal érkezett. Egy olyan vízió, ami sokáig megmarad, amire nagyon mélyen visszatudsz emlékezni, vagy amikre nem tudsz, azt elkezded fejben kiegészíteni, még akkor is, ha nem az a cél, hogy ebből utólagosan legyen valamilyen agyból kiexportált produktum. Először elkezdtem csak magamban gondolkozni rajta, kellett egy kis idő mielőtt megosztottam a körülöttem lévőkkel. Aztán amikor rájöttem, hogy ebből több is lehetne, akkor elkezdtünk róla nagyon szűk körben beszélgetni, gondolkozni.
SF.: Milyen filmek inspirálnak titeket a film megalkotása során?
T.T.: A történet szempontjából, akár olyan mélységekig is mehetnénk, mint Tarkovszkij Sztalkerje, vagy más olyan jellegű alkotások, mint például a 2014-es Lavina, ami egy katasztrófa film, míg a Sztalker egy igen mély sci-fi. A Lavina azt boncolgatja, hogy az emberi léleknek milyen tartalékait hozzunk felszínre, amikor kiéleződik a helyzet, amikor például élet és halálnál is többről van szó, amikor megtapintjuk a transzcendenst. Egy erős üzenetet szeretnénk felszínre hozni, tehát amikor formailag hollywoodi színvonalról beszélünk, akkor az azt is jelenti, hogy szeretnénk megalapozni azt a fajta környezetet, amiben ezeket a lelki vívódásokat hitelesen tudjuk megmutatni. Az út című film is szóba került az ötletelés során. Ez a poszt-apokaliptikus film gyönyörűen hozza az apró részleteket és az apa-fiú kapcsolatot is, valamint a korábbi társadalom romjait is megeleveníti. Egy másik példa az egy helyszínen játszódó történetre, és arra hogy egy kis társaságban hogyan alakulnak az erőviszonyok, az emberek közti játszmák egy ilyen helyzetben, a Cloverfield Lane 10.
Bátory Péter: Ott vannak persze a klasszikusok is, mint például a 28 nappal később, számtalan poszt-apokaliptikus filmet sorolhatnánk még fel, viszont mi egy mély lélektani vonulatot tervezünk, és inkább képileg szeretnénk az amerikai filmekhez hasonlítani. Például a nagytotáloknál, nagy üres terek ábrázolásakor, egy olyan szemszögből próbáljuk majd bemutatni a hétköznapokban már halálosan unalmas tereket, amelyeket így sohasem látnánk.
T.T.: Ma már például a zsidó negyed, a Gozsdu udvar és környéke teljesen átalakult, buli negyeddé vált, de képzeld el hogy néz ki ez a negyed, amikor már senki sincs ott, legjobb esetben is csak lenyomatokat, az emlékét látod az ottani buliknak. Egyrészt ennek van egy vizuális érdekessége, de másrészt szeretnénk ezeket tartalmakkal megtölteni. Mit hoz elő bennünk ez a helyzet és tér, amely egykor életünk része volt? Emlékeket vagy titkokat? Természetesen ehhez szükséges a magyar identitásunk is, hogy ezek a szereplők például hogyan viszonyulnak a magyar parlamenthez, amikor a belsejében szabadon végig tudnak sétálni, vagy a Duna medrével mit kezdenek. Csak egy nagy üres homokozó, vagy új funkciót találnak neki?
B.P.: Magyar költségvetéssel kell számolnunk, tehát nem tudunk egy Mad Max szintű akciódús filmet készíteni, és nekünk is igényünk, hogy megmutassuk mi zajlik legbelül akkor, amikor teljesen egyedül maradsz egy kiüresedett városban. Mi történik, amikor egy csoda bekövetkezik? Szeretnénk valahogy beletenni a filmbe, hogy a Duna eltűnése egyik napról a másikra egy beavatkozás, és hogy ez, milyen hatással van a világra.
Fotók: Varga Krisztina
SF.: A trailert hangulatkeltés gyanánt, és gondolom pénzszerzés céljából is készítettétek. Ezért lett angol nyelvű, így könnyebb lehet a megvalósítás, vagy a külföldi népszerűsítés?
T.T.: Persze részben ezért is, de én abszolút a hollywoodi popkultúra rabja vagyok, ez mérgezi az agyamat. Egyértelmű, hogy a minőségi termékeiről beszélek, nem a zs-kategóriás filmekről. Nyilvánvalóan fontos, hogy legyen művészi értéke is a filmeknek. Az már nem feltétlenül ennyire tudatos, hogy külföldre is eljusson a film, de úgy gondolom minden filmesnek ez a vágya, hogy a nagyvilág is megismerje a munkásságát. Mi tömegeknek akarunk filmet csinálni, és nyilván a hollywoodi látványvilág közelít ehhez. Egyelőre még nem tartunk ott, hogy a sztoriról részletesen nyilatkozzunk, de az biztos, hogy szeretnénk egy külföldi karaktert is a filmbe, akinek kulcsszerepet szánunk, ő színesíti is a film fő karaktereit.
SF.: Többször kitértetek már a vizualitásra, és hangsúlyoztátok, hogy a hollywoodi formavilágot követitek. Kicsit meséljetek róla hogyan készült el a kiszáradt Duna?
B.P.: Egy kis stábbal készítettük, olyan 3-4 fő dolgozott a film teljes utómunkáján. Magát a munkát is két részre oszthatjuk, az egyik a Duna eltüntetése a vége snittben, a másik pedig az összes többi snitt. A végét pedig nagyjából kétszer olyan nehéz volt elkészíteni, mint a többit. Az üres utcák esetében egy egyszerű technikát alkalmaztunk, lehelyeztünk egy kamerát egy helybe, és addig hagytuk felvenni, amíg a kép minden szegletében volt üres hely (vagyis nem volt mozgás rajta), ebből aztán össze “puzzleöztük” a képet. Pár trükköt kellett még utólag betettünk, mint például mozogjon a mozgólépcső vagy váltsanak a jelzőlámpák.
A Duna eltüntetése volt a nehezebb feladat. Ehhez be kellett trackkelni a snittet, azaz egy virtuális kamerát készítettünk, ami leköveti a valós drónkamera mozgását. Innentől kezdve egy virtuális tér keletkezik, amelyen látjuk, hogy hol van a Duna felszíne, partjai. Először készítettünk egy üres 3D-s medret, ezt tettük rá a Dunára, úgy hogy a hidakat kimentettük, ezután kezdődött a retusálás, és a meder textúrájának elkészítése, amelyben Winkler Viktor barátunk segített (akit a munka közben ismertünk meg). Rengeteg képet keresett kiszáradt medrekről, és azokat úgy montírozta össze, hogy hiteles legyen. Varga Ivánt kell még megemlítenem, aki a fény és színkorrekciókat végezte, és tapasztalatával is rengeteget segített az utómunkában.
T.T.: A földi felvételeket ketten csináltuk Vass Gergővel (a Halluci-Nation harmadik alapítója) abszolút gerilla forgatás formájában. A légi felvételeket pedig Juhász Péterrel és a 235 csapatával egy hajnalon vettük fel, az egyiket a Gellért hegyről indítottuk, ez került be a vége snittbe. Egy másik felvételt készítettünk az utcákról is, amelyet pedig a Batthyány térről egy tetőről indítottunk. A hajnali óra azért fontos, mert akkor a legszebbek a fények, és kevesebb autó és ember van az utcákon, ami pedig az utómunkát könnyíti meg. Nem titok, hogy a teaser lényegében 0 forintból készült, mindenki szívességből dolgozott velünk, úgyhogy nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki időt és energiát szentelt a videó megalkotására.
Topolánszky Tamás és Bátory Péter
SF.: Youtube-on több százezren nézték már meg a videót. Gondoltátok volna, hogy ekkora lesz az érdeklődés?
T.T.: Gondolkodtunk rajta, hogy mennyit érhetünk el. Ez nem egy videóklip, amit rendszeresen újra, és újra megnéznek az emberek, ezért amiben mi gondolkodtunk, vagy mondhatnánk úgyis, hogy aminek már nagyon örültünk volna, az ha pár hónap alatt eléri a 100.000 megtekintést. Mostanra pedig meghaladtuk a 400.000-et, és ezzel a második legnézettebb magyar trailer lett a Saul fia után, ami óriási dolog, de nyilvánvalóan nagy felelősséget is jelent, hiszen most kőkeményen dolgoznunk kell azért, hogy ez tényleg megvalósuljon.
SF.: Szerintetek mennyire könnyíti meg ez a kezdeti siker a büdzsé megteremtését?
T.T.: A filmalap esetében a sztori adja el a filmet. Rengeteg példát láttunk az amerikai piacon nagy bukásokra, például Johny Depp számos filmjét mondhatnánk, amiknél úgy gondolták, hogy egy közepes, vagy kifejezetten rossz forgatókönyvet is jól eladhatnak, ha őt beleteszik, de nem így lett. Egyedül a sztori működik. Nem véletlen, hogy a semmiből felbukkanó, független nagyjátékfilmek időnként nagy meglepetést tudnak okozni. Mi is abban reménykedünk, hogy itt most sikerült egy hangulatot teremtenünk, sikerült egy magot elültetnünk az emberek fejében. Figyeljük a közönség kommentjeit is, amely szintén segíthet a további munkában.
SF.: Levél Istenhez-zel sok külföldi fesztiválra is eljutottatok, sőt épp most nyertétek meg a new york-i Winter Film Awards-ot. Szerintetek az egyre gyarapodó elismeréseknek köszönhetően nő majd az új film iránti érdeklődés is?
T.T.: Az átlag magyar nézőt nem lehet bármivel becsalogatni a mozikba. Magyar filmre alig ülnek be. Ez azért fura, mert míg a franciák előbb néznek meg mindent, ami hazai, addig itthon viszont mindent fogyasztunk, csak épp magyar filmet nem.
SF.: Azért ebben volt némi változás az elmúlt években. Ott a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, vagy a Liza a rókatündér, amelyek egész nagy népszerűségnek örvendtek.
T.T.: Ezek csak erősítik a szabályt, mondhatnánk, hogy ezek a 10 évente 1 filmbe tartoznak. Valaki csinál akár dühből, vagy szerelemből egy filmet, amivel esetleg véletlenül beletenyerel abba a humorba, amit szeretnek az emberek. Itthon még az sem számít sokat sajnos, ha Cannesból elhozunk egy díjat, ami esetleg már az itthoni nézőket is becsalogatja a mozikba az az Oscar. A Saul fiát például már nem lehet nem megnézni, azt hiszem sok év alatt ez az egyetlen hazai film, aminek sikerült visszahoznia a gyártási költségét.
SF.: Poszt-apokaliptikus magyar film sem készült még itthon, ezzel is újat akartok hozni a magyar piacon?
B.P.: Az emberek pont a látvány miatt szerettek bele a trailerbe, ezért erre a készülő film esetében is nagy gondot fogunk fordítani. Mindemellett egy olyan helyzetet szeretnénk teremteni, és olyan zavart kelteni a szereplők életében, amitől nekik is teljesen meg kell újulniuk, az életük 180 fokban megváltozik, és ezen a nézők is elgondolkozzanak.
T.T.: Mi egy hat karakteres kamera-drámát tervezünk, ami alatt bezárt környezetet értünk. Esetünkben az okozza a klausztrofóbiát, hogy a végtelen utcák hirtelen olyan nagyok lesznek, hogy már nyomaszt. A karakterek nem ismerik egymást, de sorstársakként kénytelenek egymásra támaszkodni, együtt menni tovább az úton. Annyit elárulunk, hogy egy olyan karakter is lesz köztük, aki egy fokkal többet tud a többieknél, mivel ő még gyerekkorában látta ezt a próféciát, ami aztán végigkísérte az életét. Őt hívhatjuk a falu bolondja karakternek is, akit egész életében kiközösítettek, őrültnek néztek, de amikor bekövetkezik a megjósolt katasztrófa, akkor mindenki tőle várja a segítséget, addigra azonban már egy bezárkózott, elfásult ember lett belőle, aki képtelen megnyílni az embereknek.
B.P.: A történet kapcsán fontos, hogy ez egy bibliai csapás következménye. Az a probléma, ami miatt megérdemeljük pedig pont párhuzamba állítható az ürességgel. Egy társadalmi ürességgel, az emberek nem képesek egymással kapcsolatot teremteni, ahogy ma Magyarországon megosztottságban élünk ezek mind tükröződnek ebben a helyzetben. A Duna által megosztott két városrész társadalmának viszonya is más. Az egész film több szinten kapcsolódik a megosztottsághoz, a kettészelt városban egy kiürült Duna, kiürült emberekkel és kiürült kapcsolatokkal. Mindenki a saját szintjén kezeli a helyzetet, a 6 figurával ezeket a különbségeket is bemutatjuk majd, mind egy-egy minta karakter lesz a budapesti társadalomból.
SF.: Meséljetek picit a Halluci-Nationről! Miért döntöttetek úgy, hogy saját céget alapítotok?
B.P.: Igazából Tamás volt a közös pont, ő ismert mindkettőnket. Én akkoriban már a képzőre jártam tervező grafikára, meg beindult nekem is egy mozgófilmes vonal, és elkezdtem animációval foglalkozni. Tamás hozta be a kamerát, a dramaturgiát, vagyis a filmes világot az életembe. Először elkezdtünk csak kedvtelésből pályázatozni, hogy megvalósítsuk a saját projektjeinket, és sikerült már elsőre az egyik lehető legbonyolultabb dologba belevágnunk, vagyis, hogy valós felvett anyaghoz, kapcsoltunk 3D-s animációt (valósághű bogarak rohangáltak). Aztán egyszer a Mika Tivadarban találkoztunk, ahol ott volt Vass Gergő is, aki közölte, hogy céget akar alapítani.
T.T.: Nekem pedig akkor már megvolt egy cég ötlete, egy multi-irányzatú, nemcsak film, hanem fotó, animációs projektek megvalósítására is. Már akkor tudtam, hogy szeretném, ha Halluci-Nation lenne a neve, persze másoknak akkor még kevésbé tetszett ez az elnevezés.
B.P.: Végül mégis nagyon jó szűrő lett a név az ügyfelek felé is, mert egy kicsit megosztó is, de ha látják, hogy ez az ő vízióik megteremtéséről szól, hogy igazából a világuk létrehozásában segítünk, akkor remekül tudunk együttműködni.
A találkozónk után egy héttel mentünk is bejegyeztetni a céget, ami most lesz 5 éves. Nagyon sok átalakuláson mentünk át, eddig két webes arculatunk volt, és nagyon következetesen odafigyelünk a brandünk építésére is. Az összes anyagunkban jelen vagyunk, és reméljük, hogy ez a munkáinkban is látszik. A cég egyik nagy erőssége, hogy abszolút a kreativitásunkra van bízva a projektek megvalósítása, nem sorozatgyártásban állítunk elő anyagokat a megrendelőknek. Nem vállalunk el mindent, mert továbbra is az a fő, hogy szeressük azt, amit csinálunk.
SF.: Mondjatok pár példát a kedvenc munkáitokra, vagy amit nagyon szerettetek csinálni?
T.T.: Az On the Spottal a közös munka ilyen volt, egy nagyon átgondolt, előkutatásokkal elvégzett munka, amiben mindketten megvalósítottuk azt, ami számunkra a saját szakterületünkön fontos. Én egyből visszanyúltam az Akarat diadalához, Péter pedig a régi szocialista propaganda poszterekhez, amelyek nagyon szépen építették egymást.
B.P.: Nyilván ott vannak a rövidfilmek. Először készült a Bath, majd a Levél Istenhez, amivel párhuzamosan készítettem én is a filmem, A Reformert.
T.T.: A CÉH image film is egy fontos munkánk, amely kizárólag drón technikával készült, és egy olyan reklámfilm, amit 5 nap alatt 10 helyszínen forgattunk. Most pedig itt a DVNA, amire azért is nagyon büszkék vagyunk, mert ezt mind a hárman együtt csináltuk. Vass Gergő volt az operatőr, Péter az utómunka supervisor, én pedig rendeztem. A jövőben is számos pályázatot szeretnénk beadni mind film, mind animációk készítésére, hogy megvalósíthassuk a saját elképzeléseinket.