Semmitmondó cím, közepesen vonzó szereplőgárda, már-már unalmasnak ható beharangozó szöveg. Ezek voltak a benyomásaim, amikor a Senki többet című filmet választottuk egy lazulós ‘tök mindegy mire ülünk be, csak kapcsolódjunk ki’ típusú csajos mozizáshoz. Várakozásaimat messzemenően felülmúlta a mű, megnézését melegen ajánlom. Művészet, lélegzetelállítóan izgalmas fordulatok, lélektani kérdések – ha ezek közül csak egyet szeretsz, máris megéri megnézned!
A Geoffrey Rush által játszott Virgil hatvanas éveit taposó, legendás hírű aukciómester. Az árveréseken szinte sztárként villog, de nem csak eladni szeret, a műkincsek, főleg a női portrék megszállottja. Az árvaházból a leggazdagabb műgyűjtők csillogó londoni világáig emelkedő férfi azonban idős kora ellenére még szűz, fél a nőktől, és úgy általában az emberektől. Egyedül él múzeumszerű, rideg luxuslakásában, míg meg nem ismerkedik egy különleges betegségben szenvedő lánnyal. Claire agorafóbiás, vagyis retteg a nyílt terektől és az emberekkel való találkozásoktól. Egész életét egy szobában tölti, így Virgil sokáig nem is láthatja, ahogy a nézők sem. Csupán telefonon és egy zárt ajtó kulcslyukán keresztül hajlandó csak kommunikálni. A munkakapcsolatból vonzalom szövődik, a korkülönbség ellenére közös bennük a félelem a világtól, az emberektől. Miközben Virgil a lány örökségét jelentő műkincseknek szervez árverést, talál néhány középkori időkből származó fogaskereket. Fűti a kíváncsiság, hogy vajon minek a darabjai ezek, és felfogadja a jóképű, fiatal, igazi sármőr lakatost, hogy építse újra az ódon masinát. Nem csak a különleges kütyü összeszerelésén dolgoznak azonban együtt, hamarosan barátokká válnak. A minden éjjel más nővel randizó Casanova bevezeti félénk főhőst a nők elcsábításának rejtelmeibe. Amikor azt hisszük, a szereplők sorsa lassan rendeződik, az események soha nem várt fordulatot vesznek, a sztori óriási csattanóval zárul.
Csillogó zenék, előkelő londoni negyedek, varázslatos szépségű műtárgyak csomagolják be a cselekményt. Vajon megéri magányra ítélni magunkat pusztán félelemből? Megéri bízni idegenekben, a szerelmünkben, legjobb barátunkban? Honnan tudjuk, hogy kinek hihetünk? Merjünk szerelmesek lenni, akkor is ha csalódunk? A szenvedély, a boldogság, a fájdalom, a féltékenység a fontosabb, vagy mindezek átélése az emberi végzet útján? Mennyi a kikiáltási ára egy érzésnek és meddig érdemes rá licitálni?
A film megnézése után több nappal is ott dörömbölnek a tudatunkban ezek a csöppet sem könnyű kérdések, már-már rákényszerítve minket arra, hogy választ adjunk rájuk. De ha be vagyunk oltva filozofálás ellen, akkor se búsuljunk: az izgalmas rejtélyek, érdekes fordulatok garantálják a felhőtlen szórakozást!