Ryan Gosling alakítja a Neil Armstrong életéről és az első holdra szállásról szóló, oszkárgyanús életrajzi dráma főszerepét. Úgy tűnik, minden adott az arany szobrocskához, komoly mondanivaló, folyamatos feszültség, kidolgozott karakterek, amerikai hazafias, politikai szál. Vagy talán mégse?
Az őslakos ausztrál rendező Warvick Thornton eddigi filmjeiben is népe társadalmi helyzetével foglalkozott, legújabb alkotásában ugyanezt nagyjából egy évszázados történelmi távlatból teszi.
Luc Besson legújabb filmjének alapötletéül az 1967-ben megjelent Valerian és Laureline képregénysorozat szolgált, amit a rendező modernizált, maximálisra tolva a látóidegeinket ért ingereket. A sci-fi műfaj rajongói azonban nem elégednek meg a csodás látvánnyal és pörgő akciókkal, jól megírt történetet és érdekes karaktereket is elvárnak. Főleg, ha ilyen név ül a rendezői székben.
A Chappie című film jót tesz az ember társadalommal kapcsolatos gondolkodásmódjának. A tanító célzatú tartalomnak köszönhetően a butaságokat el lehet viselni.
Bradley Cooper megmutatja, hogy komoly szerepben is mennyire jól helyt áll. Reese Witherspoon pedig önmaga határait feszegetve zarándokol a természetben. Heti filmek következnek.
Vajon mire képes az apa, akinek elrabolták a gyermekét? Ezzel a kérdéssel foglalkozik Denis Villeneuve első, hollywoodi filmje, ami karakterdrámának indul, aztán átalakul egy sötét hangvételű, nyomozós thrillerré.
Irvine Welsh nem kímél senkit és semmit, teszi ezt úgy, hogy munkái sikeresek. Talán mert az emberek szeretik az antihősöket. A Mocsok című filmben egy ilyen díszpéldány szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ami egyszerre okoz identitászavart és perverz élvezetet.
Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik a Miskolcon megrendezett Cinefest keretében megnézhették a Világvége című filmet. Mivel ez a film, az úgynevezett „Cornetto-trilógia” harmadik része, eleve nagy elvárásokkal küzdöttem a szabad székekért.
Művészet, lélegzetelállítóan izgalmas fordulatok, lélektani kérdések – ha ezek közül csak egyet szeretsz, máris megéri megnézned!
Úgy éreztem, mintha karikatúra lenne, mintha a franciák odapörkölnék maguknak: „mi sznobok vagyunk”. Na, nem olyan vészes a helyzet. Igazából az Én, a séf című film kellemes, vasárnap esti konyhakomédia, egy csepp romantikával és a köténykés Jean Reno-val fűszerezve.
