Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik a Miskolcon megrendezett Cinefest keretében megnézhették a Világvége című filmet. Mivel ez a film, az úgynevezett „Cornetto-trilógia” harmadik része, eleve nagy elvárásokkal küzdöttem a szabad székekért. A trilógia első felében Simon Pegg és Nick Frost a zombikkal (Haláli hullák hajnala), míg a folytatásban vallási fanatikusokkal (Vaskabátok) veszi fel harcot sajátságos angol stílusban, iróniával és szarkasztikus humorral megfűszerezve.
Alapozásra fel!
A történet viszonylag egyszerűen kezdődik. Adott öt angol tini srác a 90-es években, egy 12 pubból álló kocsmatúra, több liter sör és egy homályba fulladó részegedés. A retró hangulatú epilógus után ugrunk a sztoriban, az öt tini felnőtt, közülük mindenki tisztességes, dolgozó állampolgár lett, kivéve Gary King-et (Simon Pegg), aki egy lecsúszott alkoholista, élete nagy vágya pedig a hőn áhított kocsmatúra befejezése. Különböző frappáns eszközökkel meggyőzi régi cimboráit, hogy csatlakozzanak hozzá és már kezdetét is veszi a kaland szülőfalujukban, Newton Havenben.
A film első félórája teljesen magával sodró, a dialógusok csak úgy pörögnek, a poénok pedig megalapozzák a közönség jókedvét. Haladunk a hősökkel kocsmából kocsmába, aztán megérkezik az előre beígért sci-fi szál. Kiderül, hogy a várost „üresfejű” robotok irányítják és nincs más választás, szét kell őket gyepálni. Az első, mosdóban lejátszódó akciójelenet után már érezzük, hogy nem veszi magát túl komolyan a film, főhőseink még besörözve is simán szétverik a kékvérű betolakodókat. Mivel nem akarják magukat leleplezni, ezért haladnak szépen tovább a pohármaraton állomásain. (A fanatikus filmbogarászóknak egy kis érdekesség: mind a 12 kocsma neve utal arra, mi is fog ott lejátszódni, itt lehet kutakodni, vigyázat, spoileres! )
Egyre több a látványos akció, és egyre kevesebb a szarkasztikus brit humor, amit talán egy kicsit bánok. Néhol eltűnik egy szereplő, aztán spontán megjelenik pont a megfelelő időpontban, emiatt a történet egy kicsit kidolgozatlan, de mindent kárpótol a teljesen ironikus monológ a film végén.
Simon Pegg és a kocsmatúra állomásai
Több szempontból is látszik, hogy ez a film az Edgar Wright által rendezett „Cornetto-trilógia” harmadik része. A főszereplők változatlanok (Simon Pegg, Nick Frost), csak kiegészültek pár taggal. Kicsit furcsa volt Martin Freeman megjelenése, igaz az egyik „legangolosabb” színész, de nekem örökre Watson és Bilbó karaktere ugrik be az arcáról. Ennek ellenére itt is működött a szereplőkből fakadó szarkasztikus humor, a visszatérő motívumok, az ismétlődő dialógusok és a rejtett utalások a korábbi filmekre (Cornetto fagyi, kerítés eldőlése). Az első részben a zombifilmeket figurázta ki a rendező, míg a Vaskabátokban az akció kliséket forgatta ki magukból. A Világvége nem igazán sci-fi paródia, ez inkább csak egy kísérő elem, ami színesíti a tipikus angol történetet.
Mindenféleképpen ajánlom ezt a filmet azoknak, akik szerették az első két részt vagy kedvelik az angol, fekete humort. Érdemes elmenni érte a moziba (reméljük lesz magyar forgalmazó), tényleg közösségi élmény együtt röhögni a poénokon. Vigyél magaddal pár jó barátot, és fogyasztásra pedig egy pint angol sört ajánlok!