Ennél bájosabb film siketvak lányról nincs jelenleg - Socfest

Ennél bájosabb film siketvak lányról nincs jelenleg

Olvasási idő: 3 perc

Egy hol szórakoztató, hol megható, de mindenképp nagyon kedves francia film érkezik holnaptól a mozikba, amelytől nekem végig mosoly ült az arcomon, miközben néztem. Ez a Marie története, Jean-Pierre Améris legújabb rendezése egy siketvak lányról, aki emberi kommunikáció híján teljes elszigeteltségben és burokban él egészen addig, amíg egy szerzetesrend nővére áttörve a körülötte lévő falakat, csodálatos fejlődést nem ér el nála. Felemelő történet két nő barátságáról, valós események alapján.

Jean-Pierre Améris több mint tíz éves múltra tekint vissza rendezőként – habár én csak egyetlen filmjét láttam, a Mauvaises Fréquentations-t (magyarul Rossz társaságnak lehetne fordítani), ami őszintén szólva nem hagyott maga után mást bennem, csak rossz szájízt a középszerűségével, és gyorsan el is felejtettem. Viszont mostani életrajzi filmjével sokkal, de sokkal kiemelkedőbbet és jobbat alkotott – hála a megragadó történetnek és a kiváló színészi alakításoknak. A rendező munkásságáról még annyit érdemes megjegyezni, hogy többször is együtt dolgozott az Amélie csodálatos élete forgatókönyvírójával, Guillaume Laurant-nal, valamint az utóbbi időkben a mozifilmek mellett egyaránt utazott tévéfilmekben is.

marie-heurtin-neigeA mostani esetben egy létező személyt fogott – akinek az életét akár csodába illőnek is lehetne nevezni -, és az ő története alapján forgatta le a Marie történetét, ami jó választásnak bizonyult, tekintve a végeredményt. Marie Heurtin a XIX. század végén, egészen pontosan 1885-ben született egy picinyke franciaországi faluban. Születésétől fogva vak volt és süket, a környezetével nem tudott kommunikálni. Tíz éves korában édesapja elmegyógyintézet helyett egy zárdába adta, ahol a nővérek süket emberekkel foglalkoztak. Marie egy bizonyos Marguerette nővér gondozása alá került, és az ő fáradhatatlan kitartásával és hitével teljesen új életet kezdhetett. Megtanulta kifejezni önmagát, elsajátította a jelelést és az olvasással is tökéletesen elboldogult.

A film azt az időszakot öleli fel, amikor Marie bekerül a zárdába, a Bölcsesség Leányai nevű betegápoló kongregációhoz és Marguerette nővér segítségével egy csodálatos fejlődésen megy keresztül. Ezalatt a több mint tíz év alatt egy gyönyörű barátság is születik kettejük között, a film többek között ezt is bemutatja, a siketvak lány és a nővér rendkívüli viszonyát, amelyből kiderül, hogy idővel egyik sem tud meglenni a másik nélkül.

Az pedig, hogy milyen is, amikor valaki soha életében nem látott és nem hallott, Marie Heurtin esetében a következőképpen néz ki: nem mozdul a szülei mellől, édesapjához szorosan kapaszkodik, emellett mezítláb jár, kócos a haja, a lába tiszta seb és nem hajlandó egy koszos rongyon kívül mást felvenni. Kijelenthetjük tehát, hogy egy igazi nehéz esettel van dolgunk, akit ráadásul azzal bélyegez meg a kor, hogy az agya is elcsökevényesedett. De Marguerette nővér kitart az álláspontja mellett, miszerint az az ő nagy feladata, hogy segítsen a lányon, és egyedül cipeli el a kézzel-lábbal tiltakozó Marie-t a szüleitől.

marie

A film a nővér szemszögén keresztül követi végig Marie fejlődését, aki bejegyzéseket vezet az állapotáról.

Hogyan tudnék kommunikálni ezzel a sötétségbe és csendbe zárt lánnyal? – teszi föl magának a kérdést Marguerette nővér.

Körülbelül a film felénél a vadóc és kezelhetetlen Marie-ból egy tiszta, ápolt és csinos lányt kapunk, és ahogy elsajátítja a jelelést, úgy a gondolatait is megismerjük.

A két színésznő tökéletesen megformálta a szerepét. Isabelle Carré szemében a csillogást is felfedeztem, ahogy nővérként az a legnagyobb boldogság számára, hogy Marie-val foglalkozhat. Nem szomorú filmről van szó, mert itt nem az a hangsúlyos, hogy egy nehéz helyzetben lévő ember szenvedését látjuk, hanem az, ahogy az az illető képes megváltozni, a folyamat, ahogy megtanul beilleszkedni egy közösségbe és értelmes, érző lénnyé válik. Nem mellesleg humoros jelenetek is vannak a filmben, amitől az egész nagyon kellemes és pozitív hangulatú lesz. Összességében elmondható, hogy egy jól összerakott alkotásról van szó, ahol az érzelmek is a helyükön vannak, és jut egy csöpp szerep a komolyabb drámának is.