Rúgjuk rá a kertkaput az ausztrál vadnyugatra! - Socfest

Rúgjuk rá a kertkaput az ausztrál vadnyugatra!

Olvasási idő: 2 perc

Az őslakos ausztrál rendező Warvick Thornton eddigi filmjeiben is népe társadalmi helyzetével foglalkozott, legújabb alkotásában ugyanezt nagyjából egy évszázados történelmi távlatból teszi.

Ausztrália Northern Territory nevű tartományában járunk, valamikor az 1920-as években. A csodálatos vidék rengeteg veszélyt rejteget, melyek közül az őslakosok számára egyértelműen a betolakodó fehér telepesek számítanak a legfenyegetőbbnek. Ausztrália ezen területét több, mint száz különféle őslakos nép lakta, akik egyre kisebb területre szorultak vissza az elmúlt száz évben, amióta az európai ember feltűnt a színen. Az a néhány ezer fehér ember, akinek sikerült megvetnie a lábát ezen a vidéken többségében kisebb településeken igyekszik mind jobb életkörülményeket kialakítani magának. Mivel az őslakos törzsek halálos fenyegetést jelentenek a területükre betolakodó telepesekre, a vidéken a katonaság fokozott erőkkel van jelen.

 

Azok a fehér emberek, akik kint élnek a szabadban, mind rá vannak utalva a velük élő és nekik dolgozó őslakosok támogatására. Ilyen ember a mélyen hívő keresztény Fred Smith (Sam Neill) is, akinek szolgálatában áll Sam (Hamilton Morris). A negyven év körüli őslakos férfi, a feleségével és az unokahúgával él. Fred a biblia tanításai alapján magával egyenrangúnak tartja a vele élő őslakosokat, miközben a hivatalos jog szerint nekik egy fehér emberrel szemben gyakorlatilag semmihez sincsen joguk. Komoly konfliktust fog okozni ez a szemléletkülönbség, amikor egy volt katona, Harry March (Ewen Leslie) érkezik a szomszédságba és kölcsönkéri Sam-éket Fredtől, hogy azok segítsenek neki pár napig a földjein és a ház körüli munkákban.

Az egyik kis helyi kolónia vezetőjét Fletcher őrmestert (Bryan Brown) az egyik reggelen azzal a hírrel ugrasztják ki az ágyából, hogy Harry Marchot agyonlőtték, és azonnal megindul a hajsza, a katonagyilkossá lett Sam ellen.  Samnek nem elég a saját bőrét mentenie, unokahúgát és feleségét is biztonságba kell helyeznie, pedig csak önvédelemből ölt. A fehér ember törvénye nem védi meg az őslakos feketéket: a férfiakat legtöbbször megölik, a gyereket láncra verik és dolgoztatják, az asszonyokat pedig megerőszakolják.

A Sweet country rendelkezik azokkal az összetevőkkel, amik klasszikus western filmmé tehetik, ausztrál léptékben már most alapvetővé vált, amit igazolt a velencei filmfesztivál közönségdíja is. A hangok élénksége, a közeli kameraképek mind nagyon személyessé teszik a filmet, a jelenetek úgy peregnek le a szemünk előtt, mintha annak a néző is a részese lenne. A valós személyekről formált karakterek nem egy hőstettet mesélnek el, hanem egy a saját hazájában kiszolgáltatottá váló, ártatlan ember történetét. A látványelemet a lélegzetelállítóan gyönyörű ausztrál táj adja, amely a klasszikus westernfilmes beállításokkal párosulva egyedi látványt teremt. A Sweet countryt joggal tarthatjuk hiánypótló alkotásnak. Akadhatnak még követői a műfajban, amelyek a valódi vadnyugat sokak számára letaglózó alulnézetét akarják bemutatni.

Pontszám: 82