A pénz beszél - Metro Manila kritika - Socfest

A pénz beszél – Metro Manila kritika

Olvasási idő: 2 perc

A Metro Manila nem művészfilm, noha artmozikban vetítik. Ízig-vérig akció, de nem a vérfröccsenős fajtából. Társadalomkritika és dráma is, igazán hatásos képekkel. Sean Ellis most egy Fülöp-szigeti család életét és sorsát mutatja be új filmjében.

Metro Manila

A család a nagyvárosba kényszerül
Forrás: Vertigo Media

A szegénység az egyik legőrjítőbb stresszforrás, amit sokan tapasztaltak már, akár csak egy napig is. Kétségbeejtő érzés, és az ember ilyen állapotban olyan tettekre képes, amit talán sosem követett volna el. Oscar Ramirez (Jake Macapagal) és családja gazdálkodóként dolgozott egy rizstermesztő vidéken, ám nem fizettek nekik annyit, hogy fenntarthassanak négy főt. Ezért úgy döntenek, hogy Manilában, a Fülöp-szigetek fővárosában próbálnak szerencsét. Egy Budapestnél alig nagyobb területen zsúfolódik össze 16 millió ember, – ez nem csekély – érthető módon a megélhetés így elég problémás. Oscar és felesége naiv emberek, akik nincsenek hozzászokva a nyüzsgő városi környezethez, ezért a társadalom pedig boldogan kihasználja őket.

Metro Manila2

Forrás: Vertigo Media

A legnagyobb nélkülözés után úgy tűnik rendbe jönnek a dolgok. A családfő sofőrként dolgozhat egy pénzszállító cégnél. Hamar betekintést nyer a piszkos ügyletekbe, és kiutat kell találni  egy reménytelennek tűnő korrupt helyzetből. Lehangoló és egyúttal megdöbbentő élethelyzet és életérzés tárul a szemünk elé, amit a rendező, Sean Ellis igyekszik minél pontosabban bemutatni, hogy értsük azt a világot, amelyben mozgunk, és megismerjük a szereplőket is.

A párbeszéd csak a legszükségesebb mondanivalóra redukálódik, már-már irreális ez a hallgatagság, ugyanakkor funkciója van. Zenét is leginkább csak feszültségkeltésre használnak. A film izgalomban tartja a nézőt, pláne, mert ez nem egy hollywoodi akció, nem tudhatjuk, hogy oldódnak fel a konfliktusok. Az akcióelemeken kívül, erőteljesen érvényesül a drámai hatás és a társadalomkritika. A színészek remekelnek, de a vágásra és a fényképezésre is érdemes odafigyelni.  Helyenként változik a mozi ritmusa is. Azt hiszem, még a mainstream filmeken edzettek is találnak benne élvezetet.

Pontszám: 70