Világkörüli kaland egy százegy éves emberrel

Olvasási idő: 3 perc

A Százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik rövid és frappáns címe egy kalandokkal és könnyed aktuálpolitikai humorral teli történetet takar. Bejárjuk a világ négy sarkát Allan Karlssonnal, a százegy éves emberrel és barátaival, közben összeakasztjuk a bajuszunkat Kim Dzsongunnal, Trump elnökkel, egy neonácival és egyéb erőkkel.

A könyv A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt folytatása, de akkor is élvezhető olvasmány, ha azt még nem ismered. A cikk írása közben fedeztem fel, hogy egyébként egy film is készült a fent említett első rész alapján, és többek között Csuja Imre, Rudolf Péter és Liptai Claudia biztosította a magyar hangokat.

A szerzőről

A.Savin (Wikimedia Commons · WikiPhotoSpace) – Own work, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=18771377

Jonas Jonasson (1961-) svéd újságíró és író. 1996-ban egy saját médiavállalatot alapított, ám két komoly műtét és a túlhajszoltság új pályára terelte. Eladta vállalatát, és jelenleg Gotland szigetén él. Első könyve 2009-ben jelent meg.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Jonas_Jonasson

A Százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik erőssége és néha a gyengéje ez az eszement, bolondos és könnyed humor, miszerint Allan Karlsson mindenhol járt már, mindent túlél, mindenkit ismer és furcsa helyzetből furcsa helyzetbe keveredik.

Eljut Észak-Koreába, találkozik Trumppal, uránt szállít, spárgatermesztő üzletet épít a barátaival, megállítja a szélsőjobb előretörését Svédországban meg minden, azaz bőven van anyag a borító mögött, és tökéletes ellentetje egy döcögős kötelező olvasmánynak, amit ráerőltetnek az emberre gyerekkorában.

A cselekmény olyan szórakoztató és tartalmas, hogy az ember tényleg szívesen veszi kezébe az írást, és mindig könnyű volt visszatérni oda, ahol tartottam. Olyan volt, mint egy finom sütemény sok gyümölccsel, amit könnyű megenni és nem omlik össze vagy kenődik el a tányéron miközben eszed, szóval könnyen lecsúszott az a 428 oldal.

Ami bökte a csőröm, hogy bizonyos szempontból egyhangú is a könyv. Aláírom, hogy ez egy nagyon mókás hang, de a közepénél már kezd feltűnő lenni, hogy mindenkit ismer a főhős, mindenhol járt, mindenből ki tudja beszélni magát és mindig valami hihetetlen marhaság történik vele.

Vastag a „plot armor” (a főszereplőt minden kártól megvédő páncél) Allan Karlssonon, ami a humor forrása ebben az elképesztő kalandokkal teli környezetben, amely folyamatosan tőle vár választ, de minden egyes poén csattanója is egyben. Ha nem jön be neked ez a talán kicsit angolos, kissé gyermeteg és túlzásokkal teli humor, akkor nem biztos, hogy van helye a polcodon ennek a műnek.

A vége fele egyre gyakrabban szólják le a főszereplőt, Allant, mert mindig a tabletjéről akar híreket olvasni és néha hülyeségeket csinál, ami inkább szomorúnak tűnt nekem, mint viccesnek, de ízlések és pofonok.

Ha szeretnél egy könnyed, sajátos humorú, aktuálpolitikai témákat boncolgató kalandról olvasni, akkor irány a könyvesbolt. Készülj fel arra, hogy nagyon furi a cselekmény, és nem szabad józan, merev gondolkodással nekiülni, de nem bántam meg, hogy kiolvastam.

Cím: A ​százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik
Szerző: Jonas Jonasson
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Fordította: Kúnos László
Oldalszám: 428
ISBN: 9789632937762