Tudtuk előre, hogy mire számíthatunk, de bíztunk a legjobbakban. A szerdai vihar után egyre több gumicsizma és fóliázott sátor volt a fesztiválon, és rengetegen adták fel. Péntek éjszaka pedig a jóslatoknak megfelelően megérkezett az eső.
A csütörtök hajnalban elvonult vihar után, még sebeinket nyalogatva néztünk szembe azzal a ténnyel, hogy nem ússzuk meg szárazon. Az összes időjárásjelntős appot letöltöttük, mondván, majd hiszünk a legjobb kilátásokat kínálónak, de sajnos egybehangzóan állították, hogy szombaton esni fog.
A természet pedig be is tartotta a menetrendet, így a pénteki Wellhello után meg is jött az eső. Az Ocho Macho koncertről már zuhogó esőben mentünk Lotfi Begi “koncertjére”, majd a Headhunterz fellépésére. Persze a hangulat kárpótolt, de volt egy alapvető félelem bennünk.
Innen szép nyerni!
Szombat reggel álmosan kopogó esőre ébredtünk, körbejártuk a fesztivált, majd visszaérve elmeséltük Anettnek a látottakat, aki a fenti mondattal reagált a helyzetre.
Míg mi pihegtünk és próbáltuk átvészelni az esős napot, addig a szervezők gőzerővel dolgoztak azon, hogy a használhatatlanná vált nagyszínpad programját átszervezzék. Nyilván nem volt mindenki elégedett a megoldással, de délután kettőre megszületett az este forgatókönyve. A már ismert metódust követte a terv: minden zenekar rövidített műsort ad a Rauch Arénában. A többi, szabadtéren játszó DJ-t pedig a HÖOK Partyarénában helyezték, illetve a FEZEN és Muzsika sátrak is kaptak plusz programokat.
Olvastunk sok rosszalló kommentet a program alatt, de akkor ők még nem tudták, mi fog következni. Igazából mi sem, ám az első koncerten villámgyorsan kiderült az, hogy ebben a kellemetlen helyzetben milyen jól is járhatunk.
A rövidített koncerteknek hála a legbulizósabb számokat játszották a zenekarok és azokat is többnyire összekötve egymással, így nemcsak hatalmas hangulatot hoztak, hanem olykor olyan zenei megoldásokat, amit az élet szült, és lehet nem is lehet megismételni. Kelemenék egyből a megszokott műsor közepén kezdtek, a Kiscsillag nagyjából 3-4 megállással játszott, blokkonként 2-3 dallal, a Halott Pénz a legütősebb számaival érkezett, a Soerii és Poolek pedig a beállásból hirtelen fellépésbe váltott, épphogy csak szusszantak egyet. De a technikai személyzet is megérdemel egy hatalmas dicséretet, mert 20 egész perc alatt képesek voltak átszerelni két koncert között, beállással együtt. A pultokban dolgozókról nem is beszélve, akik ebben a 20 percben olyan mennyiségű italt szolgálhattak ki a szomjazó közönségnek, amit el sem tudjunk képzelni.
Így végül azt kell mondanom, hogy igaza lett Anettnak, mert NYERTÜNK. Egy zseniális este után, hulla fáradtan, sárosan és vizesen esünk be a sátorba, de egy olyan fergeteges hangulatú buli után tettük ezt, ami a “hagyományos módon” nem igazán sikerült volna elérni.
A nyeréshez pedig a zenekarokon és a technikai személyzeten kívül a szervezőknek is hatalmas pacsi jár, mert ilyen szinten újraszervezni, lekommunikálni – majd’ mindenkinek higgadtan és kulturáltan válaszolva, a trollokat ignorlva -, és végül levezényelni baromi nagy feladat lehet egy ekkora fesztivál esetében, de nekik sikerült. KÖSZÖNJÜK!