Az Örkényben mesél a bécsi erdő - Socfest

Az Örkényben mesél a bécsi erdő

Olvasási idő: 3 perc

Március 18-án Bagossy László rendezésében mutatja be az Örkény  István Színház Ödön von Horváth, Mesél a bécsi erdő című darabját, Parti Nagy Lajos fordításában. Ödön von Horváth kispolgári története a harmincas évek Bécsébe repít, sok zenével.

A bababoltos lánya házasodni készül a hentessel, de a szomszéd trafikosnő fiatal szeretője elcsábítja a lányt az eljegyzési pikniken. Az újdonsült szerelmesek elköltöznek, gyerekük születik. A csecsemőt kiadják a szerető anyjához vidékre, mert nem tudják eltartani. A bababoltos lánya táncosnő lesz, apja megtagadja, a trafikosnő egy fasiszta joghallgatóval vigasztalódik, majd visszafogadja régi szeretőjét. A gyerek közben meghal. A hentes megbocsát a bababoltos lányának, így minden megoldódik. Mint a mesében.

„Minden színdarabom tragédia – csak azáltal válnak komikussá, hogy olyan rettenetesek. A rettenetest meg kell mutatni.” – Ödön von Horváth

Mesél a bécsi erdő

 

Amikor az úgynevezett világháború kitört, tizenhárom éves voltam. Az 1914 előtti évek csupán úgy élnek bennem, akár egy unalmas képeskönyv. Minden gyermekkori élményemet elfelejtettem a háborúban. Életem a hadüzenettel kezdődik.

1901. december 9-én születtem Fiuméban. Iskolaéveim alatt négyszer váltottam tanítási nyelvet és szinte mindegyik osztályt más városban végeztem. Ez azt eredményezte, hogy egyik nyelvet sem bírtam tisztességesen. Amikor első alkalommal jártam Németországban, nem tudtam újságot olvasni, mert nem ismertem a gót betűket, bár az anyanyelvem német. Már tizennégy éves voltam, amikor az első német mondatot leírtam.

Mi, akik a nagy háború idején a serdülőéveinkben jártunk, nem örvendtünk népszerűségnek. Abból a tényből, hogy apáink elestek a harctéren, vagy csüggedten viselték, hogy nyomorékká lettek, vagy koldultak, arra következtetett a közvélemény, hogy belőlünk, háborús suhancokból csak bűnöző válhat. Mindnyájan felakaszthattuk volna magunkat, ha nem fütyültünk volna arra, hogy kamaszkorunkat felfalta a háború. Eldurvultunk, sem sajnálatot, sem tiszteletet nem éreztünk mások iránt. Nem vonzódtunk a múzeumokhoz és nem érdekelt minket a lélek halhatatlansága sem – és amikor a felnőttek mind összetörtek, mi épek maradtunk. Bennünk semmi nem tört össze, mert nem volt semmink. Azidáig csak tudomásul vettünk.

Tudomásul vettünk – és semmit nem feledünk. Soha. Ha néhányunk netán az ellenkezőjét állítja is, hiszen az ilyen emlékek igen kellemetlenek, akkor hazudik. – Ödön von Horváth: Önéletrajzi jegyzet – Gáspár Ildikó fordítása

mesél a bécsi erdő2

 

“Ma Németország kilencven százaléka, a többi európai államhoz hasonlóan, nyíltan vagy elfojtottan kispolgár – mindenesetre kispolgár. Tehát, ha a népről írok, nem írhatok csak a maradék tíz százalékról, hanem korom hű krónikásaként a tömegekről kell írnom.” – Ödön von Horváth

Valóságos nyárspolgár-panoptikumot rendez be Horváth ebben a darabban a színpadon, éppoly virtuóz módon idézve fel a viaszbáb-kiállítások egyszerre borzongató és mosolyogtató hatását, mint a nyárspolgáriság jellegzetes társadalmi-történeti-ízléstörténeti karakterjegyeinek változatait: a zoknitartótól a gramofonon nyekeregtetett Puccini-melódián át az antiszemitizmusig. 1930-ban írta a szerző ezt a darabot, önnön pályájának legtermékenyebb évében, a katasztrofális munkanélküliség, a nagy gazdasági válság idején. Nevezetes regénye is ekkor jelent meg, Az örök kispolgár és egy másik, különösen elevenbe találó színdarab a fasizmus veszélyéről, a Délszaki éj, egy évre rá pedig a Kasimir és Karoline. – Walkó György: Ödön von Horváth módszerei és észleletei

 

Ödön von Horváth az Anschlusst még Bécsben élte át, ezután Budapestre, majd Fiumén, Milánón, Velencén át Zürichbe, onnan pedig Amszterdamba utazott. Amszterdamból Párizsba ment, ahol 1938. június 1-én a Champs Elysées-n egy hirtelen támadt viharban letört faág agyonsújtotta.

“Képtelen vagyok elmesélni a darabjaimat. A legrövidebb forma, amiben ki tudom magam fejezni, az, ahogyan megírtam.” – Ödön von Horváth

 

Az utolsó vers, mely egy csomag cigarettára írva, Ödön von Horváth zakózsebéből került elő:

És a népek így szólanak

Nagysokára felkél a nap

S napvilágra jő,

Mi rossz ma és mi jó.

 

Mi rossz, az el fog tűnni,

S mi sírján nőne ki,

A jónak el kell jönni,

Ámbár ma fuccs neki.

Parti Nagy Lajos fordítása

 

Örkény István Színház

Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő

Rendező: Bagossy László

Bemutató: 2016. március 18.

Szereposztás:

ALFRÉD……………………………………………………………………………………… Polgár Csaba

ANYA………………………………………………………………………………………….. Kerekes Éva

NAGYMAMA ……………………………………………………………………………. Pogány Judit

HIERLINGER FERDINÁND……………………………………………………. Debreczeny Csaba

VALÉRIA…………………………………………………………………………………………. Für Anikó

OSZKÁR……………………………………………………………………………………… Vajda Milán

IDA………………………………………………………………………………………. Osváth Judit eh.

HAVLITSCHEK………………………………………………………………………… Baksa Imre mv.

LOVASKAPITÁNY………………………………………………………………………… Gálffi László

NAGYSÁGOS ASSZONY………………………………………………………………… Bíró Kriszta

MARIANN……………………………………………………………………. Zsigmond Emőke mv.

VARÁZSKIRÁLY……………………………………………………………………. Znamenák István

ELSŐ TÁNTI………………………………………………………………………. Takács Nóra Diána

MÁSODIK TÁNTI……………………………………………………………… Murányi Márta mv.

ERICH ………………………………………………………………………………. Jéger Zsombor eh.

ÉNEKESNŐ…………………………………………………………………….. Szathmáry Judit mv.

EMMA……………………………………………………………………………….. Lénárdt Laura eh.

HELÉN……………………………………………………………………………………… Neudold Júlia

BÁRÓNŐ……………………………………………………………………………… Kerekes Viktória

GYÓNTATÓATYA………………………………………………………………………… Máthé Zsolt

MISTER…………………………………………………………………………………………. Csuja Imre

KONFERANSZIÉ……………………………………………………………………………. Ficza István

ZONGORISTA………………………………………………………………………….. Kákonyi Árpád

Díszlet: Bagossy Levente                               Súgó: Kanizsay Zita

Jelmez: Ignjatovic Kristina                            Ügyelő: Mózer Zsolt

Dramaturg: Ari-Nagy Barbara                                  Asszisztens: Érdi Ariadne

Zenei munkatárs: Kákonyi Árpád