„A humor a legrövidebb út két ember között”

Franz Kafka: Átváltozás című műve nyomán készített színházi előadást a szegedi Homo Ludens Project, melyet hamarosan Budapesten láthatnak az érdeklődők. A Benkő Imola Orsolya által rendezett darabban a folytonosság és a következetes építkezés a jellemző.

Az Átváltozás nem csak a XX. század gondolkodásának, létezésének aktualitásait mutatja be, hanem a XXI. századi emberét is. A Homo Ludens Project: Átváltozás című színdarabot május 14-én láthatja a közönség a MU Színházban.

 

– Mesélj egy kicsit a kezdetekről. Hogyan és miért jött létre a Homo Ludens Project?

Alkotóközösségünk a Homo Ludens Project, a Szegedi Focus Műhely Alapítvány segítségével jött létre 2013. márciusában. A project megálmodója és létrehozója én vagyok, aki korábban a Szegedi Focus Műhely társulatának művészeti vezetője és rendezője voltam.

A Szegedi Focus Műhely 2003. és 2011. között független színházi társulatként működött, éves repertoárral, vendégszereplésekkel, fesztiválszereplésekkel, díjakkal. Előadásaikat – Apatheatrum (készült Esterházy Péter: Búcsúszimfónia c. művéből), Mrozek: Özvegyek, Érintésvágy, Maga például eljött ide? (készült Nádas Péter: Találkozás c. darabjából), Boguslaw Schaeffer: Kacsa, INGER- kísérletek, Húst, kilóra!, ÖRÖM-börze, 1percesek stopperen!, LightMagyarMix, BELUÁNIA, Happy Hour, Good bye sweet naivity! – Szeged mellett nagy sikerrel mutattuk be előadásainkat többek között a Kecskeméti Katona József Színházban, a budapesti Szkéné Színházban, a Bárka Színházban, Pécsett, a Művészetek Völgyében, és nemzetközi fesztiválokon (Arad Fun Underground Theater Projekt, THEALTER-SZASZSZ Fesztivál, Közép-Európa Színházi Fesztivál, Bécs) is. A társulat “kutatószínház” volt, elkötelezetten kereste a színház legkülönbözőbb kifejezési lehetőségeit és kommunikációs csatornáit.

A társulat megszűnését követő egy évben született meg a „játékos ember” projektötlet. Alkotóközösségünket a játékos, önfeledt gyermeki szemléletmód inspirálta: szabad játék a különböző művészeti ágakkal, szabad játék műfajokkal, látszólag összeegyeztethetetlen témákkal, nevetséges, megvetett vagy épp szimpatikus figurákkal, kritikus társadalmi helyzetekkel, játék a valósággal, játék a színházzal.

Az alkotóközösség projektindító első közös játékos alkotása a Vinka gameformance volt. Vinka a Homo Ludens Project ikonikus figurája, a bennünk élő örök gyerek, aki egy csapatjáték keretében, a performance eszközeivel segít újra elsajátítani, felfedezni a bennünk élő gyereket.

– És honnan jött a név ötlet?

A Homo Ludens “játékos embert” jelent, ami szerintünk első sorban szemléletmód. Alkotóközösségünk szemlélete lehetővé teszi a társadalmi problémák szabad, és játékos megközelítését, a különböző művészeti ágak, műnemek és műfajok keveredéséből származó új műfajok létrejöttét, nyitottságot az európai és tengerentúli kortárs művészetekre.

– Tehát, kimondottan fontos számotokra egy-egy téma játékos megközelítése, hangsúlyozzátok, hogy foglalkoztat benneteket a gyermeklét, a gyermeki szemlélet. Miért tartjátok mindezt fontosnak?

A körülöttünk elviharzó világ, azt sulykolja, hogy gyorsan élj, és intenzíven. A gyermekek viszont ráérősen játszanak, képesek elmélyülni, belefeledkezni bármilyen tevékenységbe, és átélni, amit csinálnak. Ugyanakkor teljesen össze nem illő dolgok is megjelennek a gyermeki gondolkodásban, és kézen fogva járnak, természetes a létezésük. A gyermekek őszinték, és kimondják, amit gondolnak, szemben a súlyos társadalmi elhallgatásokkal, amiket szintén bárki megtapasztalhat, akár a szűkebb, akár a tágabb környezetében.

 

– Az Átváltozás című előadásotok alapja Kafka azonos című regénye. Mi fogott meg téged ebben a regényben annyira, hogy meglásd benne a színpadi lehetőségeket?

Ezt írja Kafka a naplójába: „… bennünket múltunk és jövőnk tart fogva. Csaknem egész ráérő időnket és hivatásunknak szentelt időnk jó részét is azzal töltjük, hogy ezeket egyensúlyi helyzetükben fel s alá lebegni hagyjuk… Így csaknem bezárul az a kör, amelynek peremén járunk. Nos, ez a kör a miénk, de csupán addig a miénk, amíg megtartjuk, ám lépjünk csak egyszer félre, valaminő önfeledtségben, szórakozottságban, rémületben, bámulatban, levertségben, máris elveszítettük a térben, ez idáig az idők áramába fúrtuk a fejünket, most visszakozunk, hajdani úszók, mostani sétálgatók, és el vagyunk veszve. Kívül vagyunk a törvényen, ezt senki sem tudja, mégis mindenki úgy bánik velünk.”
Kafka szerint ez a törvényen kívüli állapot a végtelenül magányos és mindenkitől sanyargatott ember valamennyi rárakódástól és véletlentől megtisztított igazi léte. Az ilyen ember számára nem létezik se jelen, se múlt, se jövő, hanem csak az önmagába zárt, örökké tartó pillanat. Ettől fogva ez az ember egy sajátos kis világban él, ahonnan nézve az egész külvilág furcsának és abszurdnak látszik, éppen azért, mert érvényüket vesztették a hamis kritériumok, és feltárult előtte a végső igazság.

– Az Átváltozásban mennyire kap fontos szerepet a gyermeki gondolkodás?

Egy cukormázas, gyermeteg kispolgári világ jelenik meg az előadásunkban, ahol a szülők, folyamatosan “produkálják magukat”, játszanak. Eljátsszák azt is, hogy Gregor átváltozott, ráadásul, hogy egy szörnyű féreggé változott, mindezt azért, mert megszimatolják, hogy Gregornak kezd saját élete lenni, érzései lesznek, akármennyire groteszkek is azok, hiszen egy kép iránt táplál érzelmeket. Tehát Gregor a családi törvényeken kívül kerül, ahol a legfőbb törvény a létezésük feltételeinek megteremtése.  Az egész család nagyon naív módon, a megszerezhető, megvásárolható tárgyak bűvkörében él, egy olyan világban, ahol a tárgyak teszik az embert.

Tehát az elmúlt 5 évben most először, a gyermeki szemlélet groteszk tükre jelenik meg ebben az előadásban.

 

– Kiknek és miért ajánlanád különösen az előadást?   

Azoknak az embertársaimnak ajánlom, akik úgy érzik, hogy látszólagos, valótlan élet, hazugság veszi körül őket, amelyben nem tudnak lélegzeni.

 

– Számodra mit jelent az átváltozó Gregor Samsa karaktere?

Két másik kérdéssel tudok erre a kérdésre válaszolni: Mit keresne Gregor Samsa egy olyan világban, ahol az élet értelme az élet feltételeinek megteremtése? Ugyanakkor létezik-e egy olyan világ, ahol az élet értelme nem az élet feltételeinek megteremtése?

 

– Hogyan és miért szereted használni a humort, mint feldolgozó módszert, színházi eszközt?

A legrövidebb út két ember között.

 

Az Átváltozásról bővebb információ a MU Színház honlapján tekinthető meg.