Két gyilkosság egy szanatóriumban, betegek, akik fizikusoknak képzelik magukat és a fegyver, ami véget vethet az emberiségnek. Nagyon jó ötlet volt a Spirit Színház részéről, hogy műsorra tűzte Dürrenmatt Fizikusok című drámáját. A központi kérdés, a tudomány társadalmat építő és ugyanakkor romboló hatása napjainkban is nagyon aktuális. Az izgalmas fordulatok némi fekete humorral megfűszerezve nagyon lekötötték a figyelmemet, a színpad és a nézőtér pedig egy térben helyezkedik el, hogy fizikailag is közel érezzük magunkhoz a történéseket.
Krimi-szerűen indul az előadás, a helyszín a Les Cherisiers Elmegyógyintézet, ahol rövid időn belül másodjára történt gyilkosság. Megjelenik Richard Foss nyomozó (Somorjai Tibor), hogy kivizsgálja a bűnesetet. Találkozik az intézmény három betegével, Newton-nal (Varju Kálmán), Einstein-nel (Jantyik Csaba) és Möbius-szal (Perjés István), akik mind fizikusoknak képzelik magukat, majd beszél az elmegyógyintézetet vezető, tolószékes, ijesztően furcsa Dr. Mathilde von Zahnd doktorkisasszonnyal is.
Érzéseim szerint kezdetben a néző a detektívfelügyelő szemszögéből látja a történéseket: a “normálisok” világából érkező ember egy furcsa, bolondokkal teli környezetbe kerül, ahol teljesen más értelemet nyer az, hogy ki, vagy mi számít normálisnak és elmebetegnek. Az ott élők szemében a nyomozó józansága tűnik őrültségnek.
A gyilkosságok is ezt támasztják alá. A szereplők olyan helyzetek felé sodródnak, amelyről tudni lehet, hogy rosszul fognak végződni, mégis belemennek. Ráadásul többen is elkövetik ugyanazt a hibát, úgy, hogy közben látják, társaikkal mi történt hasonló esetekben, mégis lemásolják az ő hibás döntéseiket, remélve, hogy ezúttal pozitív lesz a végkifejlet.
Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen. Albert Einstein
Nem a gyilkosságok jelentik majd a központi szálat: egy idő után a krimi-szerű felvezetés csupán díszletnek tűnik. A társadalmunk morális kérdéseit feszegető drámáról van szó, ami nem mentes a komikus elemektől sem. Talán Dürrenmatt azt akarta mondani, hogy a korunkra is jellemző egyfajta “bolondság” – a második világháború után megváltoztak az addig megkérdőjelezhetetlennek vélt értékek, ami régen értelmes dolognak számított, most őrültséggé vált, és fordítva.
Az első felvonás a szereplők és problémáik megismertetése révén egyre nagyobb feszültséget generál, a második felvonás viszont igazán nem várt fordulatokat rejteget és végre a darab fő üzenete is kiderül. A tény, hogy a Spirit Színházban nem válik el élesen a nézőtér és a színpad, a közönség tagjait még inkább bevonja érzelmileg, és gondolkodásra készteti, hiszen testközelből figyelhetjük az eseményeket. Ebből azonban időnként kizökkentett a tény, hogy itt-ott eltévesztették a szöveget.
Sztárek Andrea doktorkisasszonyként, őrült tudós szerepben egészen meggyőző volt, Perjés Hilda is jól hozta a magát mindig áldozatszerepbe kényszerítő anyát és feleséget. Somorjai Tibor szimpatikus józan átlagember – alakítása, a Gubik Ági által játszott vakszerelmes drámai hősnő, valamint Newton (Varju Kálmán) és Einstein (Jantyik Csaba), mint előbb tragikomikus, majd nagyon is valóságos drámai karakterek, nagy hatással voltak rám. Egyedül Perjés János Möbiusa tűnt kissé erőltetettnek.
Dürrenmatt 1962-es darabjára egyértelműen rányomta a bélyegét az atombomba feltalálásának hatása. A tény, hogy először jött létre az egész emberiség elpusztítására alkalmas fegyver, ráadásul úgy, hogy a tudósok célja egyáltalán nem ez volt, nagyon érdekes és egyben hátborzongató kérdéseket vetett fel a tudomány társadalmi felelősségéről. Ez a gondolat ihlette meg az 1921-ben született svájci drámaírót. A Fizikusokra halványan emlékeztem az iskolai irodalomóráról. Azt éreztem, hogy végre itt egy kötelező olvasmány, amelynek nem csak a nyelvezete van annyira modern, hogy lekössön egy diákot, de a mi korunkban játszódik, és olyan kérdéseket feszeget, amelyek engem is érintenek. Kíváncsi vártam a darabot is emiatt.
A színházban ülve engem teljesen lefoglaltak a szereplők egyéni küzdelmei, a mélyebb társadalmi mondanivaló csak napokkal később kristályosodott ki. A modern kor morális kérdései iránt érdeklődő, filozofikus elméknek mindenképpen ajánlom a darabot, főleg, ha belefér nekik egy kis fekete humor is.
Dürrenmatt
A fizikusok – komédia 2 részben
Szereposztás:
Dr. Mathilde von Zahnd, ideggyógyász: Sztárek Andrea
Martha Boll, főnővér: Simonyi Krisztina
Monika Stettler, ápolónő: Gubík Ági
Herbert Georg Beutler, más néven Newton, páciens: Varju Kálmán
Ernst Heinrich Ernesti, más néven Einstein, páciens: Jantyik Csaba
Johann-Wilhelm Möbius, páciens: Perjés János
Oscar Rose, misszionárius: Zsiga László
Lina Rose, a felesége: Perjési Hilda
Richard Voss, detektívfelügyelő: Somorjai Tibor
Uwe Sievers, főápoló: Korfanti Ferenc
Fordította: Ungvári Tamás
Díszlet: Szitás Bernadett
Jelmez: Szűcs Beatrix
Rendezőasszisztens: Vajdai Veronika
Rendező: Rozgonyi Ádám