Bepörgetjük! – olvasható a Nemzeti Táncszínház új kreatívjain és a plakátjain szerte a városban. Ezzel az új szlogennel szeretnék táncba hívni nézőiket és nyolc alternatív játszóhelyüket bepörgetni a tánc világába – tulajdonképp mozgásba hozni az egész várost.
Az októbert egyből egy kuriózummal nyitják, a PiroTap Productions Tap Evolution, avagy sztepptánctörténet képekben címmel mutatja be az amerikai sztepptánc kialakulását október 2-án a MOM Kulturális Központban. A darabot egy mesélő vezeti végig, akinek segítségére lesz négy tulajdonság: Elegancia, Könnyedség, Ritmikusság és Humor, amelyek emberi formát öltenek. A mesélő által elmondottakat a négy segítő formába önti, így kialakul egy tánctörténeti ismertető, ami képekben is megjelenik.
Fotó: Bodnár László
A következő premier október 11-én a táncművész és koreográfus Andrea Miltnerová és Góbi Rita Ellenpont című közös munkája lesz. Ellenpont két térbeli test, két egyéniség, két természeti erő között. A táncdarabot, amelyet a természet és a rovarok csodálatos mikroszkopikus élete ihletett, Jan Komárek érzékeny hang- és minimalista világítási designja egészíti ki. A precízen kidolgozott koreográfia azokat az ösztönszerű mozdulatokat foglalja magába, amely az emberekre és az állatokra egyaránt jellemző.
Fotó: Krystof Kalina
Feledi János – Feledi Project Szálkák című előadását október 18-án mutatják be, a MOM Kulturális Központban. A Pilinszky János azonos című kötete inspirálta előadás rólunk, emberekről szól. Hogyan illeszkedünk a világba, és hol tart személyiségünk fejlődése? Miben vagyunk közösek Pilinszkyvel? Megszületünk. Tapasztalni kezdünk. Elindulunk egy úton. Kialakítunk magunk körül egy érzékeny, lázadó, ám törékeny burkot. Elkerülhetetlen a konfrontáció. Belső vívódás, magány, egymásra találás – mind-mind életünk része. De vajon merünk-e teljes, szép életet élni?
Nem a verseket akarom eltáncolni, és nem a versek világát egymás után fűzni, hanem azt szeretném megmutatni, hogy a 21. században nekem mit üzen Pilinszky szellemisége. Ehhez ezt a Pilinszky matériát kell átengednünk magunkon.
Fotó: Torma Sándor
A Sopron Balett először vendégeskedik a Nemzeti Táncszínházban, a Millenáris Teátrumban október 20-án bemutatásra kerülő Álmos legendája című táncműben. Mi késztet egy koreográfust arra, hogy őstörténeti tárgyú táncművet hozzon létre egy fiatal együttessel? Talán az, hogy az alkotó ember az egyedi megfogalmazást, az emberi történetek és sorsfonatok tanulságait keresi a múltban és a jelenben egyaránt. A múlt ködéből kiemel most egy emberi léptékkel is felfogható hőst, akin keresztül a nagyobb közösséghez tartozásunk is átélhető. A történet lineáris cselekményvezetéssel Emese álmától Álmos életének bemutatásán át Árpád és a magyarság Kárpát-medencébe való bevonulásáig tart, s persze áthallásos a mai néző számára is, hiszen születésével minden nemzedék új honfoglaló. A táncműben Demcsák Ottó nem egy színes magyar őstörténeti tablót akar színpadra állítani, hanem a szakrális világ bevonásán keresztül a magyar néplélek ősi rezdüléseit kívánja megmutatni a táncművészet eszközeivel.
Fotó: Szigeti László
A Müpa és a Budapesti Turisztikai- és Fesztivál Központ együttműködésében megvalósuló eseménysorozat, az immáron 25. alkalommal megrendezésre kerülő CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál idén is kiemelten fontos szerepet szán a táncnak. A hónap utolsó bemutatója október 26-án a Közép-Európa Táncszínház Bartók-Sztravinszkij estje lesz a Várkert Bazárban. Két klasszikus, két koreográfus, egy este. Mindketten a mítoszok, a halál vagy az átváltozás és a transzcendens hatalom világába kalauzolják a nézőt. Mit áldozunk ma? Mit táncolunk ma? Kun Attila kortárs közegben értelmezi újra az orosz pusztai hitvilágon és népzenén alapuló Tavaszi áldozatot. Sztravinszkij egy mélyen eltemetett, de kiirthatatlan ösztönt komponál zenéjébe: a törvényeken alapuló világrendbe vetett hit ösztönét. A Kolophón Hercegnője című darab Arkhné, a pókká változtatott hercegnő történetét meséli el, aki szövőtudományán felbátorodva versenyre hívja ki Athénét. Halász Gábor nem próbálja megjeleníteni egyértelműen a történetet, de a karakterek viszonyrendszeréből egy követhető és megszakításmentes színházi élményt nyújtó dramaturgia épül fel Bartók Béla IV. Vonósnégyesére.
Fotó: Éder Vera