Egy csipetnyi Detroit Budapesten

Olvasási idő: 3 perc

Van egy furcsa nevű banda Budapesten: Delirium Falcon. Aki volt már koncertjükön, biztosan megjegyezte a nevüket (és persze a zenéjük sem egykönnyen felejthető). Miért, mi legyen? Fapumpa? Vagy Detroit Falcon? – mondják nevetve a srácok. De abban semmi pláne nincs, túl egyszerű lenne kitalálni, miről van szó…

A DF tagjai több formációban játszottak, egyikünk sem ma kezdett zenélni. Kijátszottuk már magunkból a „kötelező gyakorlatokat”: kreatív saját számok, blues, rock, funky. Ki tudja, hány stílus után egy sms-sel kezdődött minden. Ifjúkori együttzenélés után évekig más utakon jártunk. Aztán egy reggel elküldtem Levinek egy rövidke üzenetet: „Zenélünk?” Ezt a rá jellemző választ kaptam: „OK”. Néhány perccel később átküldött nekem egy ugyanilyen lényegretörő, a közös zenélés stílusához iránymutatónak szánt MC5 dalt (Kick out the Jams). Levi válasza és a dal egyformán esszenciális. És mindkettő sűrű, kristálytiszta rokkendrol – meséli Zoli. – Magyarországon senki nem nő fel MC5-on, én sem. Minden mást hallgattam, ami rock, blues vagy azon túl van, de számomra senki sem foglamazott olyan sallangmentesn, tisztán, mint az MC5. Most, hogy már jól beleástuk magunkat a storyba, látszik, hogy ők az amerikai rock egyik alapvetése, de a britekre is nagy hatással voltak/vannak. Alice Coopertől, Lemmy-ig találkozunk a rájuk való hivatkozásokkal. Szinte mindenki „benyögi” egy-egy interjúban a zenekar nevét. Eleinte ezen mi is csodálkoztunk, de ma már egyáltalán nem lepődünk meg rajta. Amerikában megkerülhetetlen alap az MC5, Magyarországon alig ismertek.

Nem jelent ez akadályt számotokra?

DF: De, de egyszerűen miután belekóstoltunk, számunkra nincs választás. Az MC5 közvetlensége, fogalmazása és formái után sokminden giccsnek tűnik, amit addig csináltunk, ki-ki a saját zenekaraiban. Kicsit olyan, mint megvilágosodni. És persze aztán ezt az érzést tovább akarja adni az ember. „Ezt hallgassátok!” „Hé, ide figyljetek!”

De egy zenei irány a ti zenei gondolkodásotokat is beskatulyázza nem?

DF: Furcsa, de nem! Maga Wayne Kramer (MC5 gitáros) az egyik legnyitottabb és legközvetlenebb ember, zenész, akit láttam – már amennyire bárki megismerhető innen az internet másik szegletéből. Inspiráló és befogadó minden megnyilvánulásában. Ez minket is ösztönöz, hogy azért ne ragadjunk le egy dolognál. Utunk következő lépcsője tehát az volt, hogy szépen felkutattuk, kikre és hogyan hatott az MC5, milyen a zenei kultúra szülőváruskban, Detroitban és olyan dolgokra leltünk, amelyek igazán klasszak. Ezeket is bevettük a jelenlegi programunkba. Szinte teljes képet adunk az MC5-ról és zenei hatásairól a 60-as évektől napjainkig.

Jó sokszínű!

DF: Igen, de valahogy mégis egységes. Köszönhető ez a Delirium Falcon megszólalásának. Autentikus, de egységes a sound, amikor egy ős garázs szám, egy The Who vagy egy Motörhead megszólal. Nem lóg le semmi, egységes, esszenciális élményre törekszünk.

A Motörhead???

DF: Igen, Lemmy a Motörhead megalakulásakor „olyan bandát akart összehozni, mint az MC5”. Nem maradhat ki ő sem a műsorból, és hiszed vagy sem, remekül beleillik. Ő is egyszerűen, sallangmentesen fogalmazott. Minden a helyén van. Ahogy próbáljuk körbejárni a Detroit-jelenséget és hatásait, egyre inkább látjuk, hogy mennyire hiánypótló ez az őszinte fogalmazásmód, mert elementáris erővel tud hatni. Szinte érezzük, ahogy a közönség rácsatlakozik egy-egy dalra, ahogy töltjük fel őket zenével, mint egy akkumulátort. Mivel Magyarországon nem jelentek meg ezek a zenék ennyire összeszedve, valahol ez egy kicsit kulturmisszió is.

Ez kicsit átfogó nem?

DF: Azt hiszem, igen! Akinek ez a rész kimaradt és kedveli a rockot, annak azért érdekes, aki még nem hallott róla, mert a Nirvánától számítja a rock megszületését, annak meg azért. Aki meg hallott róla és ismeri, annak azért – szerencsére amerikai koncertlátogatóinktól egyenlőre csak lelkes visszajelzéseket kaptunk, úgyhogy reméljük rendben van a dolog. Nekik több referenciapontjuk van a stílust illetően.

Továbbiak? Saját számok?

DF: Egyelőre fürdünk ebben az „elektromosságban”, aztán ki tudja, talán kipattan belőle egy nap valami. Valami magyar fordítása a detroiti undergoundnak. Addig is élvezzük minden percét, amit a közönséggel tölthetünk és reméljük egyre kevesebb és kevesebb szót kell vesztegetnünk arra, hogy a körülírhassuk mit is játszik a Delirium Falcon, mert mindenki képben lesz itthon is Detroitot illetően. Mi meg inkább zenélni szeretünk.

Utolsó kérdés? Mikor és hol vagytok láthatóak, hallhatóak legközelebb?

DF: Lesz néhány fellépésünk az ősszel. De a legjobban a budapesti Hunnia Art Bisztrós fellépésre készülünk, október 27-én.

Ott találkozunk!