Hogyan képezzünk egy-egy hárfapendítésből, hegedűhangból, vagy egy zongorabillentyű leütéséből letisztult, mégis végtelenül sokrétű minimálzenét? Ezt mutatta meg a Brandt Bauer Frick Ensemble november 13-án az A38 hajón a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretén belül.
Kép: mixmag.net
A tíztagú berlini zenekarnak már a látványa sem volt mindennapi: a nagybőgő, a hárfa, a hatalmas zongora, ugyanakkor a DJ-pult jelenléte kellemes hangulategyveleget eredményezett. Zenéjükben letisztult, egyszerű dallamok rétegződtek egymásra építkező stílusban. Az építőkockák egy hárfapendülés, egy hegedűhang, egy rövid tubába fújt levegő, némi lágy elektronikával vegyítve voltak. Ezek az egyszerű csilingelések és pengések bonyolult, mégis halálosan pontos struktúrába rendeződése igazi hangmozaikot alkotott a hangszerek által kibocsátott, gyakorlatilag zajoknak tűnő hangokból, egyre meditatívabbá és magával ragadóbbá téve a zenét. Talán túlzó példa, de az atomok egyszerűsége, és a belőlük ezernyi és szabály szerint felépülő univerzum összetettsége jutott eszembe a primitív hangok és az izgalmasan komplikált zenemintázat kapcsolatáról.
A koncert tökéletességét csupán egyetlen dolog árnyékolta be: a félidőnél előadott két számot csupán ketten produkálták, szinte végig elektronikát nyomva, ami jó volt ugyan, de hiányoltam a szépséges hangszerek használatát. Ezt leszámítva felemelően éreztem magamat, az elfogyasztott borok mennyiségétől teljesen függetlenül. Remélem, jönnek jövőre is.