Már az iskolában is azt sulykolják a fejünkbe, hogyha nem olvasunk, akkor műveletlenek leszünk. A választékkal nincs is gond, rengeteg újság és könyv található meg a virtuális és valóságos pocokon. Akkor mi tart vissza az olvasástól? Az idő? Az érdeklődés? Vagy netán a használt nyelvezet? Mennyire legyen tudományos egy lap és kiknek szánják cikkeiket? Mikor lehet egy cikket sikeresnek nevezni és hogyan népszerűsítenéd a rovatod, ha szabad kezed lenne? Ezekre a kérdésekre válaszoltak a február 15-i Budapest Science Meetup meghívott előadói, név szerint Albert Valéria (Élet és Tudomány), Molnár Csaba (Magyar Nemzet) és Stöckert Gábor (index.hu).
A Varga Gábor szervező által felkonferált szakemberek a Fogasház egyik kistermében vettek részt a kerekasztal-beszélgetésen. Az első kérdésre Albert Valéria felelt a legkonkrétabban, mivel a szerkesztőnő pontosan meg tudta mondani, hogy őket leginkább tanárok és kutatók olvassák. Molnár Csaba és Stöckert Gábor válaszából az derült ki, hogy vélhetően az előbbinél szélesebb rétegek képezik célközönségüket, de ezzel kapcsolatos (pontos) statisztikáik nincsenek.
A következő kérdés a cikkek nyelvezetére vonatkozott. Ez leginkább a tudományos sajtó számára jelent komoly gondot, noha más lapok is rendre szembesülnek ezzel a nehézséggel. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen mértékben használnak szakkifejezéseket a cikkekben. Az Élet és Tudomány szerkesztője, Albert Valéria szerint nagyon nehéz megtalálni azt a szókészletet, amelyet a szerző is elfogad, és az olvasóközönség is ért. Ha ugyanis pontatlan vagy helytelen a mondatban szereplő szókapcsolat, a cikk íróját illetik majd kritikával, ha azonban az olvasók jó része nem érti a leírtakat, akkor bizony legközelebb nem fogják megvenni a lapot. A beszélgetés során nyilvánvalóvá vált az is, hogy leginkább a természettudományokat (és azon belül a biológiát) érinti ez a kérdés.
A rovatok népszerűsítésére már szerteágazóbb ötletek hangzottak el. A sikerhez, – a kerekasztal résztvevői szerint fejlesztéseken keresztül vezet az út. Az Élet és Tudományhoz olvasószerkesztők kellenének, Stöckert Gábor pedig önálló tudományrovatot hozna létre, hogy elválhasson a természettudomány és az informatika. Megválna továbbá az MTI-től is, ugyanakkor több külsős embert alkalmazna. A pénz természetesen mindenhol jól jönne. Ezt reklámokkal próbálják előteremteni.
A tudományos cikkek sikerességét nehéz mérni. Online módon talán a kattintások számával lehetne releváns adatokat nyerni, a nyomtatott sajtót pedig az eladott példányszámok alapján lehet pozícionálni a piacon. Aki azonban egy picit is elgondolkodik a fentieken, hamar rájön, hogy ez ennél sokkal összetettebb probléma.
Számos, ide kapcsoló kérdésről hallhattunk még élménydús beszámolót a három meghívott vendégtől, aminek következtében igen gyorsan eltelt a meetupra kijelölt néhány óra. Mindezekről azonban nem összefoglalót, hanem minimum egy tanulmányt lehetne írni, így akik érdeklődnek a The Budapest Science Meetup meghirdetett témái iránt, jöjjenek el, és vegyenek részt személyesen is ezeken a jó hangulatú eseményeken.