Ellátogattunk a Titok Galériába, ahol Kő Ferenc festőművésszel beszélgettünk alkotásairól, különleges UV-festés technikájáról, valamint a galéria létrehozásáról. A titkokat rejtő pince az Ó utcában található, ahol januárban a művész állandó kiállítása mellett Albert László festményei és Ivan Jelinek porcelán alkotásai is megtekinthetőek.
Socfest: Hol végeztél? Ki volt a mestered?
Kő Ferenc: Gyerekkoromban az általános iskolai tanáraim vették észre, hogy jobban rajzolok a többieknél. Ennek hatására a szüleim elkezdtek rajziskolába járatni, később a kecskeméti Katona József Gimnáziumban is megmaradt ez a kedvtelésem, továbbra is iskola mellett jártam rajzolni, de ekkor már a továbbtanulásra készülve. Megpróbáltam a Képzőművészeti Főiskolát, de nem vettek fel. Aztán nagymamám látta a tévében, hogy Gyémánt László és Urbán György festőművészek működtetik az Óbudai Festőiskolát. Ide felvételt nyertem és megkezdtem három éves felsőfokú tanulmányaimat.
Fotók: Juho Rytkönen
1996-ban jelentkeztem a MAOE-hez (Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete) és hivatásos festőként kezdtem el dolgozni. Már a kezdetekkor kaptam megbízásokat, elsősorban portrékat, amelyeket a mai napig szívesen festek. Kecskeméti polgármestereket, nevesebb embereket festettem. Aztán elkezdtem egy sorozatot épületekről, először kecskemétieket, de itt a kiállításon is látható például a New York Kávéházról, vagy a Dohány utcai Zsinagógáról is egy-egy alkotás. Kecskeméten a Dán Kulturális Intézetnél több kiállításom is nyílt, aztán számos alkalommal lehetőséget kaptam, hogy megmutassam képeimet a bécsi közönségnek is.
S.F.: Mikor dolgoztad ki az UV festéses technikát?
K.F.: Az UV-festékkel először 2002-2003 körül kezdtem el kísérletezni. Vettem egy rikító, fluoreszkáló festékekből álló sorozatot, és azzal kezdtem el festeni. Az én színvilágomhoz ez nem illeszkedett, ezért összekevertem a festékeimet, és így alakult ki egy szürkés-barnás színárnyalat, ami a meglévő képemre ráfestetve alig látszott, mégis nagyon szépen világított az UV-fényben. Elkezdtem monokróm színekkel dolgozni, aztán később egyre több színt csempésztem bele.
S.F.: Ha nem illettek az UV-festék színei a te stílusodhoz, akkor miért kezdtél el ezzel dolgozni?
K.F.: Egy barátom lézereket gyártott, például UV-lézereket is, akkoriban kezdték el dekorációs anyagként használni az UV színű anyagokat és festéseket a szórakozóhelyeken. Úgy gondoltam kipróbálom, hogy milyen lehet dolgozni vele, milyen lehetőségek rejlenek ezekben a festékekben.
S.F.: Említetted, hogy Bécsben is voltak kiállításaid. Más országban is lehetőséged nyílt bemutatni a munkáidat?
K.F.: Az UV technikával készült képeimből az első kiállításomra 2005-ben, a Magyar Köztársaság Berlini Nagykövetségén került sor. Ez az eddigi egyik legjelentősebb és egyben a legnagyobb megtiszteltetés is a számomra. 32 képemet állították ki egyszerre, kicsit problémás volt a kiállítás megszervezése, mivel egy modern épületben, nagy ablakfelületek mellett kellett megvalósítani. Az UV-fény mellett teljes sötétre van szükség, amit sötétítő anyagokkal kellett megoldani, ennek megvalósítása komoly előkészületi munkát jelentett. Ausztrián és Németországon kívül Csehországban is szerepeltek a képeim, továbbá csoportos kiállításon Londonban is bemutatkozhattam.
S.F.: Kicsit mesélnél a technikádról, az UV-festésről?
K.F.: Mondhatnám, hogy a technika titok, szakmai titok. Eleinte óvtam, nehogy mások is elkezdjék csinálni, de aztán elmúlt tíz év, és nem látom, hogy bárki hasonlót alkotna, így ma már azt mondom, hogy mindenki előtt ott a lehetőség, hogy megpróbáljon hasonlót készíteni. Pont a napokban láttam egy Bécsben élő magyar lányt (Fábián Bogi), aki fluoreszkáló festéket használ szobabelsőkhöz, de ő inkább dekoratív dolgokat készít.
S.F.: Nagyjából mennyi idő egy ilyen alkotást elkészíteni?
K.F.: Átlagban egy hónap, persze ez mérettől, témától függ. Kisebb képek akár két hét alatt is elkészülnek, egy nagyobb méretű, mint például a Bábel több volt, mint egy hónap. A szobarészlet pedig meghaladta a három hónapot is, egész nyáron festettem, sokszor még éjjel is. Szeretném tovább finomítani egy szőnyeggel, és a fal mintáját a külső függönyökre is felvinni.
S.F.: Ez az UV-festék a függönyön is megmarad majd?
K.F.: Igen, a függöny is zsákvászonból van, hasonló a festmények vásznához, csak durvább a szövése. Mivel magam keverem pigment porokból a festéket, kicsit hígabbra szoktam készíteni, sőt néha fújom is, airbrush technikát alkalmazva. Viszont nincs benne erős kötőanyag, így használatra alkalmatlan, például, hogy ráüljünk egy ilyen székre. Meglehetne oldani, ha lefújnám egy színtelen akril lakkal, ami alól még kivilágít a festék, de már nem lesz olyan intenzív a színe, és kékes árnyalatot kap. A képeimet amúgy leszoktam lakkozni, több réteget is felviszek egymásra, ha szükséges.
S.F.: És ilyenkor gondolom, UV-fényben dolgozol, ez nem bántja a szemed?
K.F.: Igen, ha portrét készítek, akkor általában kinyomtatom fehér lapra, ami világít UV-fényben, a színek azonban nem látszódnak, ilyen esetben inkább laptop monitoron nézem a képet. Egy idő után az ember szeme megszokja ezt a speciális fényt.
S.F.: Van kedvenc alkotásod?
K.F.: Ilyenkor sok művész azt szokta válaszolni, hogy éppen az, amin jelenleg dolgozik, vagy amit utoljára készített. Én a Bábelt erősnek tartom, de mindben van olyan részlet, amit szeretek, és mindig van, amit egy kicsit máshogy csinálnék, vagy fejlesztenék rajta.
S.F.: Kérlek, mesélj arról, hogyan választod ki a képeid témáit! Mint kortárs festő miért foglalkoztatnak ezek a történelmi események vagy vallási kérdések, amelyek számos képed témáját képezik?
K.F.: Teljesen véletlenszerű a választás, egyébként bármilyen témáról szívesen festek, nem csak történelmi és vallási kérdésekről. A lényeg, hogy számomra legyen benne valami meglepő. Sokszor választok kevésbé ismert eseményeket, amelyek nincsenek annyira a köztudatban. Az ismert témák esetében, mint például a bibliai történetek – amelyeket a reneszánsztól kezdve már nagyon sokan feldolgoztak – attól vállnak érdekessé, hogy ezzel a technikával mit lehet belőlük kihozni.
S.F.: Mondhatjuk, hogy erre egy remek példa a kiállítás részét képező iszlámvallású témád is, amely a muszlim emberek hétköznapi világát mutatja be, majd az UV festmény kapcsán egy belső, a kíváncsi szemektől elzárt pillanatot láthatunk?
K.F.: Igen, egy intim pillanat, ami nem annyira publikus. Igyekszem úgy összerakni a képeket, hogy mindig a nem annyira hétköznapi, a misztikus legyen az UV-fényben, vagy a múltat teszem oda, hogy az UV, mint egy kapu visszavigyen minket az időn át.
S.F.: Miért hoztátok létre a galériát, és hogyan valósítottátok meg?
K.F.: Először is családi segítség nélkül nem jöhetett volna létre. Mielőtt itt kialakítottuk volna a galériát 3 évig a Párizsi Galériában volt a kiállításom, az úgynevezett Titok Szobában, innen öröklődött a galéria neve is. Egyébként a közönség adta neki ezt a nevet, de a kiállításaim címe már korábban is az volt, hogy Titkaim. Sajnos el kellett költözniük, de ekkorra már megfogalmazódott bennem, hogy jó lenne egy saját galériát létrehozni. Mivel ők nem tudtak helyet biztosítani az új galériában, így még időszerűbbé vált a kérdés. A jó barátság révén még a mai napig maradt náluk egy képem.
Végül interneten találtuk ezt a helyet, az Ó utcában. Mivel a technikához sötét szükséges, így tudatosan pincéket kezdtünk el keresni. Nagyon gyorsan ráleltünk erre a helyre, amit korábban raktárnak használtak, és fölötte egy lakást is sikerült megvásárolni. Rengeteg munkát kellett belefektetni, nagyjából májusban vágtunk bele a felújításba, és október-november környékére sikerült elkészülnünk. Régóta terveztem, hogy komolyabb kivitelezésben mutatom be a munkáimat. Itt egy audiovizuális élményben lehet része a látogatónak. A szoba enteriőr elkészítését is korábban elképzeltem már, és itt megvalósulhatott.
S.F.: Próbáltál már korábban szobarészletet megfesteni?
K.F.: Otthon, Kecskeméten a műtermemben hagyományos módon festettem eddig falra, de ezzel a technikával ez az első nagyobb lélegzetvételű művem. Később szeretném a másik két sarkot is hasonlóan megcsinálni. Gondoltam egy II. világháborús vagy 56-os téma megvalósítására. Például egy nagy ablakon kitekintve megelevenedne egy utcajelenet, tankokkal, szétlőtt házakkal. Sok érdekes dolgot lehet még belecsempészni ebbe a technikába.
S.F.: Hogyan működik a galéria? Milyen kiállításokat láthat a nagyközönség?
Balról jobbra: Szipál Péter, Herczeg Zoltán, Albert László és Kő Ferenc
K.F.: Mivel ilyen nagy lett a galéria, és az én képeim elférnek az első termekben, úgy döntöttünk, hogy vendégművészeknek is teret adunk. Nagyon sok művész ismerősünk van, a pincerész kapcsán rögtön arra gondoltunk, hogy Ivan Jelinek alkotásai remekül illenének ebbe a miliőbe. Jelinek Úr pedig ránk bízta, hogy meddig lesz nyitva a kiállítása, így valószínűleg még egy ideig elérhető marad a közönség számára.
A hátsó helyiségben Albert László művei február 8-áig láthatóak, majd bécsi művészek köetkeznek. Van egy kiállítás-szervező partnerünk, aki külföldről hoz művészeket. Továbbá mivel sokszor állítottam ki külföldön, most viszonzásként itt biztosítunk lehetőséget a külföldi művészeknek. Az eredeti ötlet az volt, hogy a teljes galériát a saját technikájú képeimmel rendezem be. Idővel, ha lesz elég alkotásom, akkor ez is megvalósulhat. A lenti pincébe is izgalmas dolgokat tudnék elképzelni, például egy horror pincét. A részletek még TITOK!
S.F.: Várjuk a további alkotásaidat! Reméljük, hamarosan láthatjuk őket! Köszönjük az interjút!
K.F.: Köszönöm