Egy depresszió elleni gyógyszer tesztelésében vesz részt két huszonéves kísérleti alany. A világtól elzárva a gyógyszer szedése közben egymásba szeretnek, de nem tudni, hogy csak a gyógyszer mellékhatása-e ez az érzés. A szituációt más szálak is bonyolítják.
A két fiatal résztvevő teljesen különböző személyiség, antidepresszánst kapnak egyre nagyobb dózisban, hetekre a kórházba vannak zárva, de egymásba szeretnek és mint kiderül valamelyikük csak placebót, azaz hamis gyógyszert kap. Igaziak az érzéseik a gyógyszer mellett is? Egyáltalán mindketten gyógyszer hatása alatt állnak? Közben orvosaik is veszekednek, mert nem értenek egyet abban, hogy mi a depresszió forrása és mindketten számítanak és reménykednek egy bizonyos eredményben. Ők se tudnak megegyezni abban, hogy a gyógyszer vagy valami más hat-e az eredményeikre. Talán csak azt látják, amit remélnek? A leírásból is látszik, hogy ez bizony nem egy könnyed gyereknapi színpadi játék.
Nincs semmi stabil amibe belekapaszkodhatnánk, nem tudunk semmit, akkor se mikor azt hisszük, hogy igen. Így a harcok és bizonytalanság minket is őrületbe és érzelmi hullámvasútba kergetnek, mint a szereplőket. Az ember igyekszik igazat adni valakinek és azt mondani, hogy “nahát, már értem”, de ez a darab nem engedi, hogy ilyen könnyen kibogozzuk a szálakat.
Merész állítást kell tennem: aki nem kapja az arcához a kezét a nevetéstől, sokktól, izgalomtól vagy reménykedéstől a darab nézése közben legalább egyszer, az nem ember! Az érzelmek harcolnak az érzelmekkel, a tudomány a tudománnyal és az érzelmek a tudománnyal. Az ezek közötti harcok nem egy ponttól a másikig változnak a darab elejétől a végéig egy kiszámítható útvonalon, hanem percenként, másodpercenként, szavanként és gesztusokként borulnak fel. Amiről azt hisszük, hogy érzelem az talán csak tudomány és, ami tudományosnak tűnik, a mögött talán érzelmek vannak.
A darab technikai kivitelezése is igazán érdekes. A falakra videókat vetítenek, a világítással és egyszerű tárgyakkal hoznak létre jelentéssel bíró és látványos jeleneteket. Összességében ez egy kitűnő darab és bátran ajánlom mindenkinek.
További információk a Rózsavölgyi Szalon oldalán találhatóak.
Szereplők: Tóth Ildikó, Lengyel Ferenc, Sodró Eliza, Porogi Ádám
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Jelmeztervező: Remete Kriszta
Dramaturg: Kovács Krisztina
Rendezőasszisztens: Őri Rózsa
Rendező: Valló Péter
Írta: Lucy Prebble
Fordította: Kovács Krisztina