A O. napi alapozás után tegnap teljes üzemmódra kapcsolt a fesztivál. Színház, csárda, slam poetry, stand up, akusztikus koncert, nagyszínpad és a többi kisebb színpad, mind tele programmal.
Délelőtt a hűvös idő ellenére is a strandon gyülekezett a fiatalság. Többen belelógatták a lábukat a Balatonba, de bemenni kevesen mertek. A Heineken Beach-en viszont egész nap szólt a zene. A nap indítása szokás szerint teltházas stand up-pal indult Aranyosi Péter tolmácsolásában, majd kezdődtek a zenei programok.
Mi a napot a sajtóbázis után a Kalinka Stage melletti büfénél indítottuk, egy véletlenül összeverbuválódott társasággal, akikben a látszólag tetemes mennyiségű alkohol mellett tombolt a fesztiválhangulat. Folyamatosan gyűjtötték maguk köré az embereket, hangoskodtak, nevettek. Egyszerűen komolyan vették az EFOTT szlogenjét: “Csak szabadon”.
Láthattuk a Kutya Vacsorájában Varga Líviuszt a Quimby ütősét, megmondó emberét, frontemberként színházat csinálni, teljes átéléssel eltörve 4-5 dobverőt. Vele sikerült interjút is készíteni, amit a későbbiekben közlünk.
A nagyszínpadon a Brains játszott és táncoltatta meg a közönséget, akiket a Kosheen DJs követett, amely számomra és a táncolók számának folyamatos csökkenése fényében csalódás volt.
A cím az Anna & The Barbies Márti dalából való idézet, amelyet a közönség tegnap kétszer is hallhatott. Egyszer akusztikus formában, egyszer meg eredeti stílusban. A délutáni koncertjük egy családias, kissé melankolikus esemény volt, amit olykor megtört a légierő fúvószenekarának játéka, akik a közeli téren muzsikáltak. Az esti koncertjükön Pásztor Anna elmesélte, hogy 4-5 évvel ezelőtt, hogy adták el magukat kongásnak, hogy lejöjjenek Zánkára az Unicum Nextes kamionnal. A következő évben már vittek magukkal gitárt, meg mikrofont is. Most meg egy óriási és valódi színpadon játszhatnak. Erre a közönség csak annyit skandált, hogy “nagy-szín-pad”. Erről szól a fesztivál: “Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!”
Az este folyamán a HÖOK sátorban szinte már hagyományosan a retro volt az úr. Az első este rögtön magasra tette a mércét az örök szerelmespár, Korda Gyuri és Balázs Klári, akik felborítva minden szabályt, a közönségből hívtak többször is táncosokat. Az őket követő Bon-bon nem is bírta a tempót. Még a legnagyobb slágereikre sem volt olyan tombolás, mint egy fél órával korábban, amikor Balázs Klári feldolgozást énekelt. A retro-sávot pedig, annak jogos nagykövete Dévényi Tibi bácsi zárta. Mindannyiunk Tibi bácsija, aki – elmondása szerint – most fogja eldobni az ezredik pöttyös labdát a hetedik EFOTT-ján, ugyanazt a szettet játszva és ugyanolyan fiatalos lendülettel, plusz átérzéssel előadva, hogy simán el tudnám hinni, a ’80-as években vagyunk.