Hallgatva az időjárásjelentést, nem gondoltam, hogy tényleg bejön, amit mondanak. Az M3-ason száguldva már esőfelhőben láttuk a Mátra csúcsait, ami nem töltött el lelkesedéssel minket.
Szabadon válogatva a kedvezményes lehetőségek közül magam sem gondoltam volna, milyen eldugott, kis művészeti műhelyekre lehet bukkanni Budapesten. Böngészve a címek, helyszínek sokszínű listájában két táncszínházzal hozott össze az elektronika.
Mint korábbi beszámolómból is kiderült, kis hazánk is rejteget sportolni vágyó honpolgárokat, akik közül a merészebbje külhonban szintén megméretteti magát.
Be kell vallanom, teljesen rábízva magam a párom választására, felkészületlenül érkeztem a darabra. Saját meggyőződésem szerint nem szoktam feltétlenül elolvasni, mit írnak róla, mert úgy vélem, ez befolyásolna. Tehát, az előszót követően, idézzük fel az este eseményeit. Kis rohangálás, szokásos, hétköznapi huzavona után megpihenve a kisföldalattin próbálom letisztítani a fejem, de rengeteg időm van még,…
…. biztos lezárják a rakpartot. Hát nem egészen! Magyarországon egyre népszerűbb – többek között spórolási indokok miatt – a kerékpározás, amit sok tömegrendezvény, alapítvány, minisztérium és még több mindenki propagál. Azonban nagyon kevesen vannak azok, akik komolyan gondolják, hegyikerékpároznak, vagy országúton falják a kilométereket. Van viszont egy szűk réteg, akik hegyikerékpáros maratonokon is elindulnak….
Avagy régi, de még mindig helytálló gondolatok társadalomkritikával egy élvezetes előadásban Mit is látunk ma? Parkolókeresés, padkára fel, padkáról le, kocsi bezár, zakó gombol, nehogy kilógjunk a sorból… Mindegy is, a lényeg, hogy egy kellően rohanós nap után beesik az ember a Víg-be és lát valami VÍGasztalót. Bertold Brecht darabjának mai adaptációjára néhány klikkelést követően…
