Múltkor átjött hozzám Steven. A nevével ellentétben koreai. Steven kicsi, és nagy széles mosolya meg fekete haja van, ami nem meglepő egy koreiai srác esetében. Mutogattam neki az ablakomat, hogy innen szoktam indulni, mikor körberepülöm a várost. Steven röhögött és bámulta a rózsaszínű ég szélét. Na, mondjuk, oda elrepülnék, mondta és kacsintott.  Én már voltam…

Apa régi ernyőjét kell elcsórnom, azt a nagy zöldet, aminek kampós nyele van, kimenni az utcára, amikor nagyon fúj a szél, kinyitni az ernyőt, és futni.