Mesterséges Inteligencia a weben - Socfest

Mesterséges Inteligencia a weben

Olvasási idő: 3 perc

A sci-fi mozikban már évtizedek óta jelen van a mesterséges intelligencia. Ám az akkori víziók valamilyen szinten kezdenek ma már valósággá válni, sőt egyesek már beférkőztek a mindennapjainkba is, ha tudomást veszünk róla, ha nem.

Mesterséges intelligencia és a szemantikus web

Alapvetően az MI kifejezésnek a köznyelv három jelentést tulajdonít. Az automatizáltságot, ahol az eszköz tartós emberi beavatkozás nélkül képes reagálni a környezeti behatásokra. A szimuláció azon fajtáját, ahol az eszköz képes hasonlóan viselkedni, mint egy természetes intelligenciával rendelkező élőlény. Illetve a tanulást, ahol az eszköz képes a viselkedését célszerűen és megismételhetően megváltoztatni. Ez utóbbi a legjellemzőbb az internetes MI-fejlesztésében.

A tanuláshoz viszont segítség kell, így kialakult az a csatorna, amit szemantikus webnek szokás nevezni. Ez, ha nagyon leegyszerűsítjük, a címkézett tartalmat takarja, de végső soron ennek segítségével tudja az alkalmazás összekapcsolni a keresőszavakat azok jelentésével, szinonimáival.

Megnyilvánulások a jelenben

Nem kell sokat kutakodni, ha ki akarunk próbálni valami hasonlót. A Google-be szerintem mindenki gépelt már hibás keresőszót. Ilyenkor a program megpróbálja kijavítani a hibát, és aszerint keres. Ez egy végtelenül egyszerű algoritmus, ami figyeli a két egymást követő keresőszót. Amennyiben minimális eltérés van a kettő között, feltételezi, hogy az előző hibás, a második javított, ezért eltárolja az adatokat a memóriájában, hogy ha legközelebb beírja valaki a hibás szót, egyből ajánlja a helyes kifejezést. Arról nem is beszélve, hogy a keresőszó és a találati listában való kattintás is naplózásra, feldolgozásra, majd a következő keresésnél figyelembe vételre kerül. Ez szintén tanulási folyamat, sőt utóbbi a “szemantikus web” jelentéskapcsolatait erősíti.

Ennél összetettebb egy arcfelismerő rendszer, ami az arc sajátos jegyeit figyeli, majd amikor nevesítjük azt, megpróbál a jegyeknek megfelelően újabb arcot találni. A Google és a Facebook természetesen már használja ezt a feltalálást, bár ezek az alkalmazások nagyon könnyen kiakaszthatók, például egy napszemüveggel.

Vele talán egy szinten mozognak az olyan hirdetési formák, ahol egy regisztrációhoz kötött oldalon – mint pl. a Facebook -, nemcsak az életkorát, tartózkodási helyét, nemét és érdeklődését, hanem a felhasználó (kattintási) szokásait is figyelembe veszik egy-egy megjelenéskor. A Facebookon látszik ez nagyon jól, hiszen egy 18 éves, lovakat szerető kislány hamarabb kap egy lovas hirdetést, mint egy autósat.

A legösszetettebb feladat viszont a teljes mondatfelismerése. Talán az első, tényleg széles körben elérhető, ilyen jellegű szolgáltatás az Apple Siri “személyi asszisztense”, akitől elég csak annyit kérdezni, hogy “vegyek-e napszemüveget?“, és ő tudja, hogy arra vagyok kíváncsi, sütni fog-e ma a nap. Természetesen minden komoly IT vállalat fejleszti a saját, ehhez hasonló megoldását. Legutóbb a Facebook jelentette be, hogy a Graph Search elnevezésű keresőjében – ami igazából egy összetett keresőrendszer, de nem hat-hét mezőbe kell beleírni a kifejezéseket, hanem mondatba foglalva – a rendszer fel tudja dolgozni az adatokat azonnal.

Ami mögötte rejlik

A fentebbi definíciókat és a példákat összekapcsolva jól látható, hogy a fejlesztők és a szerkesztők bármilyen összetett és bonyolult mondat, kép felismerésére felkészíthetik a rendszerüket, de a felhasználó által nyújtott tartalom, és annak helyes címkézése nélkül egyik sem ér sokat. Ez a mondat persze így furán hangzik, de vonatkoztassunk el attól a nézettől, hogy a felhasználó egy ember, aki címkéket ír a bejegyzése végére. A Siri esetében, ha a felhasználó szót behelyettesítjük tartalomszolgáltatónak, aki például Budapest időjárását rendesen “felcímkézi”, máris érthető ez az állítás.

Félelem és reszketés?

Ahogy láthatjuk, a mesterséges intelligenciával felvértezett rendszerek a felhasználók adataiból, bonyolult algoritmusok és statisztikai rendszerek alapján fejlődnek, az adott adatok rögzítése és felhasználása révén. A cikkben említett programok erre minden esetben figyelmeztetnek az általában el nem olvasott felhasználási feltételekben. Persze némi odafigyeléssel sokkal nagyobb biztonságban tudhatjuk az adatainkat. A szolgáltatók abból élnek, hogy ezeket az információkat feldolgozzák, és a legfőbb érdekük, hogy vigyázzanak rájuk!

Nektek mi erről a véleményetek? Hol és hova lenne még érdemes fejleszteni a MI-t?