Biztosan veletek is megtörtént már, hogy ugyanazon a napon a kezetekkel vezéreltetek egy szuperhőst, készítettetek néhány képet a szemüvegetekkel, mentetek egy kört a hullámvasúttal a dzsungelben, majd leestetek egy épülő felhőkarcoló tetejéről. Nem?! Akkor itt az ideje!
November 17-én nyílt meg Kép és Képtelenség címmel a Capa Központ és a Kitchen Budapest közös kiállítása a Nagymező utcában található intézményben. Az interaktív kiállításon a vadonatúj technológiák hackerek által megálmodott, módosított verzióit is megismerhetjük. A tárlat célja, hogy a látogatók kreatív, játékos formában próbálhassák ki az innovációkat, és megismerhessék azok működését. Ezek az eszközök nem a jövő részei – már ittvannak, egyre inkább elterjednek, miközben tovább fejlődnek, és újabb felhasználási módjaik bukkannak fel. Ilyen szempontból a kiállítás újdonságokat nem tartogat a naprakész felhasználók számára, viszont testközelbe hozza az egyelőre csak kevesek számára elérhető kortárs technológiákat.
The Chair – virtuális álomvilág
Kezdésképpen egy ablakon keresztül láthatjuk, hogyan zajlik az élet a Nagymező utcában – semmi különös, egészen addig, amíg el nem kezdenek furcsa dolgok potyogni az égből, például ruhadarabok. Ez az LG Ultra HD tévéje, amelyből eredetileg egy reklám kedvéért “faragtak” ablakot, majd elhitették az álláskereső alanyokkal, hogy az interjú közben egy meteor robban fel a város fölött. Itt kezdődik a valóság és a virtuális világ közötti határvonal elmosódása, amely egyre inkább fokozódik, ahogy haladunk a tárlaton kalauzommal, Malustyik Mariannal, aki animátorként dolgozik a kiállításon. Elmondása szerint nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb korosztály tagjai is élénken érdeklődnek az újdonságok iránt, szívesen és könnyen elsajátítják azok működését. Ez rögtön be is bizonyosodott, ugyanis mellettünk éppen egy ősz hajú úr próbálta ki mosolyogva a Nintendo Wii hackelt változatát.
Pár kör Mario Kart után rájöttem, hogy szinte az egész kiállítás a játékokra épül. Nekem nagyon tetszett az a kütyü, amely egy egészen új szintre emeli a 90-es évek nagy kedvencét, a tamagochit. Egy kamera segítségével a tévé képernyőjén mindent láthatunk, amit a valóságban is, a fehér asztalt rajta a színes labdával, magunkat – és valamit, ami valójában nincs is ott: egy állatkát. A kezünkben tartott, alakját tekintve mikrofonra hajazó eszköz segítségével többféleképpen is játszhatunk vele, megetethetjük, átöltöztethetjük, vagy ide-oda guríthatjuk neki az asztal közepére helyezett labdát. Meg is simogathatjuk: bár úgy tűnik, hogy csak a levegőt simítjuk, de a képernyőn láthatjuk, a kis szőrmók igencsak élvezi a törődést.
Játszhatunk az ismerős Xbox Kinecttel, illetve annak meghackelt verziójával is, a Leap Motion-technikára épülő eszközökkel pedig egy mikulássapkás Vasember-hasonmással röpködhetünk a felhők között, miközben a kezünk hullámzó mozdulataival irányítjuk a szuperhőst. Felvehetjük saját hangunkat, majd apró, csipkedő ujjmozdulatokkal módosíthatjuk azt, egészen a félelmetes torzításokig. Egyetlen hátránya ezeknek az eszközöknek, hogy tényleg nagyon finom kézmozdulatokra van szükség a precíz irányításhoz. Nekem nem igazán sikerült, és rendkívül felidegesített, amikor percekig nem tudtam elindítani egy játékot – valószínűleg ha otthon vagyok, már repül is ki a szerkezet az ablakon. Csak viccelek, a mikulássapis Vasember minden feszültséget megért.
Végre kipróbálhattam a Google Glass okosszemüvegét is. Amint kimondtam a varázslatos mondatot – “OK Glass, take a photo” – már készítette is rólam a jobbnál jobb képeket. A szemüveg használatához nincs szükség a kezeinkre, csak a hangunkra. Néha nem értette, mit szeretnék pontosan tőle, erre viszont jó megoldás, hogy ujjal is vezérelhető. Olyan mozdulatokkal kell a szárát tapogatnunk, mintha egy okostelefonon böngésznénk. Kicsit csalódnom kellett a szemüvegben, ugyanis már attól nagyon elfáradt a szemem, hogy pár percig a kis kijelzőre koncentráltam, ebből a szempontból a hackelt változata sokkal kényelmesebb, azon viszont egyelőre csak promovideókat nézhetünk.
“Házi” Oculus Rift
Az egyik leghasznosabb fejlesztés a Layar-alkalmazás, amely képes különböző helyeken – például egy magazin oldalain – elrejtett kódokat olvasni, és ezáltal plusz tartalmakat, például videókat előhívni. Csak le kell fényképeznünk az adott oldalt, és a Layar átfésüli, rejteget-e valamilyen láthatatlan tartalmat. Így egy száz-kétszáz oldalas magazin akár tízezer oldalassá is bővülhet – tudtuk meg Marianntól – ez pedig hatalmas segítség lehet a nyomtatott újságírás jövőjét tekintve.
A rengeteg izgalmas innováció közül az abszolút kedvencem az Oculus Rift volt, amelyet négyféleképpen is kipróbálhattam. Először a “házi készítésű” verzióval ismerkedtem meg, amely egy 3D nyomtatással készített vázból plusz az arra rászerelt tabletből áll, és egy izgalmas hullámvasúton száguldottam vele végig. Majd egy olyan hacket is kipróbálhattam, amelynél a saját hangom segítségével befolyásolhattam, milyen animáció jelenik meg a szemem előtt. Ezután azt is megtapasztalhattam, milyen érzés az Oculus Rifttel száguldani. A Radial-G nevű játékot próbáltam ki, és egy egészen szédítő élményben volt részem – szó szerint. Ugyanis miközben a szemünk elé táruló látvány szerint éppen borzasztó sebességgel száguldunk a versenyen, a testünk valójában mozdulatlan. Ez a furcsa érzés könnyen rosszullétbe torkollhat. Legvégül a The Chair nevű fejlesztéssel ismerkedtem meg, amely a legizgalmasabb volt az Oculus Rift installációk közül. Egy körülbelül tíz perces animációnak voltam a részese, közben folyamatosan nézelődnöm és forgolódnom kellett, ugyanis a látott kép elemei folyamatosan változtak, de csak akkor, amikor éppen nem néztem oda. Leginkább egy álomhoz tudnám hasonlítani, ami néha rémálomba csapott át. Például, mikor egy autó közvetlenül előttem robbant fel, vagy egy épülő felhőkarcoló vázán ülve találtam magamat, majd lezuhantam a mélybe. A legkülönösebb kétségkívül az volt, hogy amikor lenéztem, és a saját testem helyett a virtuális énemet láttam meg, hiába mozgatva a valóságban kezeimet. A virtuális kezeim nem mozdultak meg.
Hatalmas élmény volt számomra a kiállítás, és rendkívül fárasztó is, különösen az Oculus Rift által teremtett virtuális világ szívta el az energiámat. Szédítő volt olyan technológiai újdonságokat testközelből megismerni, amiket eddig csak a filmekben és a játékokban láttam, és ha belegondolok abba, hogy a valóság és a virtuális valóság nemsokára talán teljesen eggyé válik majd, egyszerre tölt el a borzongás és az izgalom érzése. A jövő itt van a szemünk előtt, és rohamosan fejlődik, ezért nem is tudok mást javasolni, minthogy mindenki menjen el és tapasztalja meg mindazt, amit eddig lehetetlennek hitt.
A kiállítás 2014. november 17. – 2015. március 1. között tekinthető meg, minden nap 11 órától 19 óráig. Bővebb információ a Capa Központ honlapján.