Karácsony után járunk pár nappal. Odakint nagy pelyhekben hullik a hó. Két barát találkozik, egyikőjük lakásán. A karácsonyt a családjukkal töltötték és csak most tudnak találkozni, hogy átadják egymásnak ajándékaikat. Hosszasan beszélgettek és mikor már nem bírtak kíváncsiságukkal, elővették az ajándékokat.
Egy nagy piros doboz kerül elő a vendég mellől. Az új tulajdonosa nagy mosollyal veti rá magát.
– Remélem tetszeni fog. Úgy emlékszem tavaly hasonlót kaptál és nagyon tetszett – mondta a vendég.
– Jaj ugyan! Nem kell ezt túlzásba vinni, öregek vagyunk mi már ehhez a nagy rohanáshoz.
A doboz tetejét leemelte és kíváncsian belepillantott. A hatalmas dobozban csak egy valami volt. Egy 2000 forintos bankjegy.
– Ó! Igazán nem kellett volna – udvariaskodott az ajándékot szorongatva.
– Remélem, hogy hasznát veszed. Sokat gondolkodtam, hogy inkább a pirosat vegyem-e meg.
– Ez így tökéletes, én a kéket szeretem jobban.
– Akkor szerencsém van.
– Természetesen én is hoztam valamit ám!
Egy újabb doboz került elő és így megtörtént a nagy csere. Heves köszöngetések után, a vendég leemelte a doboz tetejét. Ez a doboz is hatalmas volt, és csak egy dolog pihent az alján. Egy 1000 forintos bankjegy.
– Hű… nem is tudom, hogy mit mondjak. – mondta csalódottan
– Nem tetszik? – kérdezte félénken a házigazda
– De! De… Pont azért nem tudom mit szóljak. Ez remek!
– Akkor jó. Már kezdtem félni.
Még beszélgettek egy ideig. Kipróbálták az ajándékokat és felidézték ki mit kapott. Kicsit vitatkoztak is, mert eszükbe jutott, hogy a szomszéd lánya egy 20.000 forintost kapott. Sajnálkoztak azokon, akik egy érmécskét adhatnak a másiknak ilyenkor. Elbúcsúztak és a vendég elment haza.
Otthon a felesége, aki épp az új 5000-esével volt elfoglalva megkérdezte párját, hogy mit kapott.
– Hallod drágám, ez a fazon nem ért az ajándékokhoz. Jó barátom, de ehhez nem ért. Az vesz ilyet a másiknak, aki nem ismeri őt vagy lusta. Mit kezdjek ezzel?
– Ne idegeskedj drágám. A nővérem születésnapja pár nap múlva lesz, majd újracsomagolhatod neki.