Tök egyszerű - Socfest

Tök egyszerű

Olvasási idő: 2 perc

Igazából tök egyszerű volt, nem is értem, miért nem próbáltam korábban. Persze anyám frászt kapott már attól is, hogy az ablakban ülve telefonálok. Tudja, hogy kiabálok, nevetek, gesztikulálok közben, és próbálja nem elképzelni, ahogy kizuhanok a harmadikról, mert azt is tudja, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van.

Egyébként látom a többieken, hogy már ők is gondolkoztak rajta, például a csaj az ötödikről, aki mindig törölközőt köt a fejére hajmosás után, vagy az a srác, aki reggelente elgondolkodva bámul ki az ablakon, amíg a fogát mossa félmeztelenül. Azt sem tudtam, milyen érzés, még álmomban sem csináltam soha, pedig szerettem volna nagyon. Sajnos sosem tudtam arról álmodni, amiről szerettem volna, úgyhogy feladtam, reggelente meg a pizsamámban vágyakozva bámultam az eget, ami kék és magas.

Tegnap elég szar napom volt, úgyhogy jobb híján a felhőket nézegettem vigasztalásul. Néha kiragyogott a nap mögülük, esküszöm, arany volt. Sárgállott az ég, sárgán rezgett a levegő, és meleg szél fújt az arcomba. Kiültem az ablakba, fürdettem a szakadt lelkem az arany fényben, és arra jutottam, hogy talán megpróbálhatnám. Felálltam az ablakpárkányra, előre kellett hajolnom, hogy ne verjem be a fejem, és bámultam az udvar köveit. Átfutott az agyamon, hogy milyen pocsék érzés lehet lezuhanni innen, de aztán felnéztem a felhőkre, és mégiscsak kiléptem a levegőbe.

Kicsit kellett csak csapkodnom a karommal, mire rájöttem, hogy hogyan kell repülni, a libafos-zöld kedvenc kardigánom meg lebegett utánam. Annyira csodálkoztam, hogy ilyen egyszerű, hogy még örülni is elfelejtettem. Csak repültem egy kört az udvar felett, és egy kicsit a domb aljáig. Olyan furcsa volt az egész, hogy a könnyeim maguktól kezdtek folyni a szememből, és a legjobban nem is a repülést élveztem, hanem azt, ahogy lobogott a hajam mögöttem.

Egy srác pont akkor vitte le a szemetet, amikor visszamásztam az ablakomba, de nem szólt semmit. Úgyhogy ma is mentem egy kört, bár elég borult volt az ég, és szó szerint elfújt a szél. Hullafáradt lettem, mire visszaküzdöttem magam a koliig. De azért tetszett. Anyámnak nem mondom, még azt hinné, veszélyes. Szerintem csinálok majd egy túrát, és elrepülök az ég széléig, az biztos jó hely. Aztán, ha olyanom lesz, lehet, vissza se jövök egy ideig.