2016 őszén ismét egyhetes fesztivált rendez az UH Fest. Ennek keretében október 2. és 9. között több mint negyven koncertre kerül sor Budapest különböző klubjaiban és kulturális helyszínein; a koncerteket pedig nyilvános beszélgetések, workshopok és előadások is kísérik. Az elmúlt évekhez hasonlóan a rendezvény nyitóestje ismét a Trafóban lesz: október 2-án a Dwarfs of East Agouza, Sote, a Killing Sound és Alpár lesznek a fellépők. Október 8-án, a fesztivál zárónapján pedig az UH Fest visszatér a Trafóba, hogy The Bug, Lázár Gábor, a KAFR, illetve Heather Leigh lépjenek a színpadra.
A Dwarfs of East Agouza trió egy szerencsés véletlennek köszönhetően alakult meg. Kairóban ugyanabba a házba költözött Alan Bishop, aki a Sun City tagjaként freak/free/psych folk mozgalmak egészét inspirálta, a Sublime Frequencies kiadóval pedig még a világzene tág fogalmába sem beleférő zenéket jelentet meg (itt basszusgitáron és szaxofonon játszik); aztán Sam Shalabi gitáros, a montréali improvizatív és avant rock szcéna központi alakja; és ott élt Maurice Louca is, aki hangmintákból építkező szólómunkái mellett több, az arab zene határait tágító együttesnek is tagja (pl. Alif). A trió egy, improvizációkból összeállított dupla lemezt adott ki idén, Bes címmel. Zenéjükben számos hatás találkozik, a hagyományos arab zenétől az etnofunkon és krautrockon át a szabad improvizációig. De nem is ez az igazán nagyszerű és meglepő benne, hanem az, hogy mennyire természetes egységet alkotnak: szinte észre sem venni, hogyan megy át, mondjuk egy afrikaias motívum egy szétbomló improvizációba, majd vissza. Mintha mindez mindig is együvé tartozott volna.
Ata Ebtekar, a hamburgi születésű, Teheránban élő zenész és hangművész első Warp-megjelenése (2002) óta használja a Sote nevet; azóta olyan kiadóknál jöttek ki lemezei, mint a Sub Rosa, a Digitalis, a Morphine és az Opal Tapes. Meggyőződése, hogy „a szabályokat és formulákat szükséges dekonstruálni és újragondolni”. Zenéjének forrását – legyen az perzsa klasszikus zene, elektronikus tánczene, vagy éppen 1978-79-es hangfelvételek az iráni forradalomról – algoritmikus transzformációknak veti alá. Poliritmikus, mikrotonális művei úgy absztraktak (még a kísérleti elektronikához szokott fülek számára is), hogy közben megőrzik életerejüket és drámaiságukat.
A basszuszenei örökségére büszke Bristol legújabb meghatározó kollektívája a Young Echo. Ennek négy tagja, Vessel, Jabu, El Kid és Chester Giles alkotja a csoporton belül a tánczenétől legnagyobb távolságot tartó Killing Soundot. A sötét, misztikus ambient és a dub végletekig redukált változatát játsszák, élőben improvizálva vasakon és saját építésű hangszereken. Minden hangnak és visszhangnak, kórusmintának, fegyverkattanásnak és zúgásnak jelentősége van, de azt is mondhatjuk, hogy a hagyományos zenei jelentések feloldódnak zenéjük negatív terében. „Összejövünk Vessel lakásán, eszünk valami bonyolult, fura kaját, aztán együtt szomorúak leszünk és írunk egy kilenc perces ambient darabot” – jellemezte Jabu a munkamódszerüket a Wire-nek. Egyelőre egy négyszámos és egy egyoldalas EP (a Blackest Ever Blacknél), egy kazetta fele és néhány remix a megjelent életművük.
Zalkai Bálint, azaz Alpár a Farbwechsel kiadó és a kicsit acides, kicsit house-os, kicsit technós Silf szintijammelő duó alapítója Mikolai Martin mellett. Szólóban a türelmesebb, aprólékosabb és „leíróbb”, részben a német kozmikus hagyományban, másrészt nagyon is a jelenben gyökerező moduláris elektronikus zenében utazik. 2015-ös lemeze, a Tropic Daze az év egyik legjobb magyar vonatkozású kiadványa volt.
Kevin Martin a kilencvenes évek eleje óta több underground irányzat központi alakja, majd az előző évtized közepén, The Bug néven kiadott dühös, zajos dancehall-lemezeivel elérte a nagyobb hírnév, és a brit dubstep amolyan apafigurát talált benne. A dub megszállottja, de játszott ipari hiphoptól (Techno Animal Justin Broadrickkal) elemi erejű „jazzmetálon” át (a God tagjaként) hideg ambientig mindent (utóbbinak Isolationism című válogatásával akaratlan névadója is lett); még poposabb oldala is van (King Midas Sound). A Sirens „szimfónia ködkürtre, basszusdrone-ra és szirénára”, eddigi legszemélyesebb zenéje: akkor írta, amikor fia az életéért küzdött. A 2015-ben a Berghainben, a CTM fesztiválon debütált darab bemutatója egyben Kevin Martin első magyarországi koncertje, elemi erejű fizikai élményt ígér.
Lázár Gábor algoritmikus computerzenéjének alapja a jéghideg logika: letisztult és húsbavágó, mégis képes széppé és fájdalmassá válni. Lázár a 2014-es UH Festen való fellépése óta nemzetközileg is igen szép sikereket ért el, ennek a folyamatnak egyik sarokpontja a Mark Fell-lel közös, és a 2015-ös év egyik legjobb lemeze, a The Neurobiology of Moral Decision Making. Lázár Gábor kifejezetten ritkán lép fel Magyarországon, ősszel csak a Trafóban fog, az UH Festen.
A KAFR a tavalyi UH Festen fellépő, libanoni Rabih Beaini és az indonéz Senyawa új projektje. A Senyawa duót Jáva szigetén alapította Rully Shabara extrém vokális technikákat használó énekes és Wukir Suryadi, aki maga építette, húros-ütős hangszereken játszik. Jáva tradicionális zenéje találkozik náluk az avantgárddal; vagy inkább megvalósul az avantgárd (egyik) régi álma: a rátalálás a rituális elragadtatásra. Zenéjük nyers ereje és egyes megoldásai miatt az extrém metál és a drone is gyakran előkerül a hasonlatok között. A rock felől érkező Rully és a tradicionális jávai zenét kitanuló Wukir a színpadon találkozott először 2011-ben, pár perc múlva már együtt improvizáltak, négy nap múlva pedig felvették első lemezüket. A Senyawa duót Rabih Beaini Morphine nevű kiadója jelentette meg és fedezte fel a nyugati világ számára pár éve. Beaini egy évtizede még elsősorban Morphosis néven és technoproducerként volt ismert. Ezt az alteregóját azóta háttérbe szorította moduláris elektronikával és hangképekkel, illetve a nyugati és a keleti kultúra zenei hagyományainak határterületein kísérletező énje. A KAFR nevű vadonatúj projektben a Senyawa Rabih Beainivel trióvá bővül.
„Szeretem masszírozni és kényeztetni a csajt, de szeretek durvulni is vele” – ezt Heather Leigh a pedal steel gitárjáról mondta egy interjúban. Improvizátorként olyanokkal játszott együtt, mint Peter Brötzmann, Thurston Moore, Jandek, Richard Youngs, Chris Corsano és a Charalambides. Az amerikai bányászcsaládból származó, Skóciában élő énekes-gitáros legutóbbi lemezén (I Abused Animal, Stephen O’Malley a Megóhoz tartozó kiadójánál jelent meg) csak gitárja és megtöbbszörözött hangja hallható. Sosem volt folk, blues találkozik rajta a minimalizmussal, a zajzenével, drone-nal; a dalforma lecsupaszított absztrakciója a zavarba ejtő személyességgel.
Az UH Festről
Az UH Fest egyike azon ritka magyarországi eseményeknek, melyet a kalandvágy vezérel: új utakat, kifejezésmódokat kereső zenészek és a felfedezésekre, meglepetésekre nyitott közönség találkozóhelye. 2001 óta 7 fesztivál és számos egyszeri koncert alkalmával több mint 40 ország, 450 zenészét léptették fel.
Az UH Fest, UH Est és UH Demo események szervezője a non-profit alapon, önkéntesek segítségével működő Ultrahang Alapítvány. Mind a fesztiválok, mind az egyestés koncertek esetében különös hangsúlyt fektetnek a nem konvencionális megközelítések és az egyedi, nemzeti színterek bemutatására, melyeket gyakran hagynak figyelmen kívül a helyi médiumok és a nagy tömegfesztiválok szervezői. Alapelvük, hogy a programok összeállításakor átlépjék a szorosan vett műfaji határokat, és eltérő stílusú és hangvételű előadókat állítsanak egymás mellé. Hisznek abban, hogy a kultúrák közötti párbeszéd — legyen az akár nemzeti vagy szubkultúrák közötti — kivételes közösségteremtő erővel bír, inspiratív közeget teremt, és nem utolsósorban egy újfajta öröm forrása lehet.
További információk a rendezvény weboldalán.