„Felvirradt a nagy nap, rock katonái újra együtt vannak…”
Eljött a várva várt hétfő, irány Pécs, kezdődik az utolsóként elhíresült Rockmaraton. Terveink szerint a reggel 8 órás indulással 10-re leértünk – volna, ha nem romlik el minden, ami elromolhat. Négyen indultunk neki az útnak, de már az első utas felvételnél akadt egy kis probléma – a hátsó sárvédő belekapaszkodott a kerékbe egy alattomos szegélynek köszönhetően, és lejött kicsit. Gyors szervizelés, talán még kibírja az autópályán is, cuccokat bedobálni a csomagtartóba és roboghatunk. Fél 12-re sikeresen megérkeztünk, puhára főve a 38°C-os autóban.
Délben nyitották a kapukat, elindult a nagy tömeg, 10 perc/1 lépés sebességgel. Mi két órás sorban állás árán jutottunk be, ezután első dolgunk a lakókocsis kisbolt megtámadása volt, „VIZET!” felkiáltással. Miután pótoltuk a folyadékhiányt, következett a sátortábor kialakítása. Úgymond rutinos fesztiválozóként van egy olyan szokásunk, hogy sörsátor köré építkezünk. Könnyű megtalálni az otthont, árnyékot ad, ruhaszárító, ha a tetejére dobod a babkonzervet még mikrohullámsütőként is használható. Miután végeztünk mindennel, kicsit szusszantunk, majd irány a szomszéd település: Kökény. A kökényi kocsma minden maratonos barátja: alacsony áraival és kulturált környezetével egész napos elfoglaltságot nyújt a szomjas társaságoknak. További előnyei közé sorolható a könnyű megközelíthetőség, a fesztivál területétől kb. 15 perc sétára van. Persze ez a józan állapotra értendő, ellenkező esetben több, vagy kevesebb.
Napközben az ember igyekszik túlélni a hőséget, erre remek elfoglaltságokat kínál az OffRock Tanya, amolyan napközi jelleggel. A Zúzda Rockkert Sátor reggel 8-tól este 8-ig szolgál változatos programokkal, vetélkedőkkel, és akik még elég erőt éreznek magukban, éjféltől hajnali 5-ig tombolhatnak a rockdiszkóban. A Rockerek.hu/Rockvilág Sátorban 11-től 17:40-ig sokak számára ismeretlen zenekarok fellépései szórakoztatja a közönséget. A fesztivál területét elhagyván jobbra fordulva, a patak mentén a Válság Sátorhoz érünk, ahol szintén jutányos áron pusztíthatjuk az alkoholt, valamint csillapíthatjuk étvágyunkat. Tovább haladva egy faházban a Casanova „ételbár” található, ami inkább egy hangulatos kiskocsmához hasonlít, remek hideg sörrel és folyóborral. Akinek sétálhatnékja támad, a közelünkben lévő Malomvölgyi-tó szépségét csodálhatja meg – bár fürödni szigorúan tilos benne, a partja hűsölésre és kikapcsolódásra kiválóan alkalmas. Mi egyébként kedden elkocsikáztunk Orfűre, és meghódítottuk a szabad strandot.
Nulladik nap, hétfő este: a nagyszínpadon fellépett Rudán Joe, a hétköznaPI CSAlódások, a Tankcsapda és a The Grenma. Személy szerint az esti koncertekről teljes mértékben lemaradtam (mert a kocsmában leragadtam), cserébe másnap iszonyatos fejfájással ébredtem. A boltban vásárolt 0,5 literes Eiskaffee, és némi szilárd étel elfogyasztása után kezdtem magamhoz térni. Így indult az első nap, amikor nagyon jó koncertet adott a magyar Paddy and the Rats, utánuk pedig egy hatalmas bulit csapott a skót Alestorm.
Szerda reggel kicsit borongós időre ébredtünk, de napközben szörnyű meleg volt, még a sörsátor alatt is megpirult a bőrünk. Este belehallgattunk az amerikai Crowbar előadásába, majd a Depresszió indította be a hangulatot, és hozta el a vihart. Az orosz Arkona együttes tette fel az i-re a pontot, s a koncert végével az eső is elállt. A brazil/amerikai Soulfly-ra nem mertem elmenni, mert a sátramtól hallgatva is elég nagyot ütött. Csütörtökön a „nagy magyarok” napja volt – Kalapács, Moby Dick, Ossian és Pokolgép. A Red Bull Nagyszínpadon felejthetetlen élményt nyújtottak a Kovbojok, nosztalgiáztam a Prosectura-val, és megszerettem a szlovák Konflikt-ot. Pénteken a Tűzmadár és a Wisdom lehelt belém életet, végighallgattam az amerikai Origin és Suffocation disznóölő metál darabolását, végül a finn Stratovariust, akik fél órás csúszásuk ellenére annyira jó hangulatú koncertet adtak, hogy nem tudtam megharagudni rájuk. Éjszaka kockára fagytam, annyira lehűlt a levegő, hogy még reggel is jégcsap volt a lábam helyén. Így érkezett el a szombat. 
Összerámoltuk a sátorban lévő kupit, közben hallgattuk a Cadaveres-t, egy utolsót tomboltam a Rómeó Vérzik kiváló fellépésére, majd lebontottuk otthonunkat, és fájó szívvel búcsút intettünk a Rockmaratonnak.
Tavalyelőtt voltam először ezen a zenei fesztiválon, és bizton állíthatom: semmit sem változott. Remek programokkal, pazar fellépőkkel és hatalmas odaadással várta a nagyérdeműt. Rettentően sajnálom, hogy nem lesz több ebből a sorozatból, de szép emlékekkel távozom. Ugyanolyan jó hangulatban telt el ez az egy hét. Újabb, életre szóló élményekkel gazdagodtam. Örülök, hogy részese lehettem ennek az őrületnek. Mindent köszönök, Rockmaraton!