Az idén második alkalommal rendezték meg az oromi malom tövében a Malomfesztivált augusztus 20. és 22. között. Először vettem részt a rendezvényen, de már biztos vagyok benne, hogy jövőre is ott leszek.
Képek forrása: http://malomfesztival.com/galeria/
Hozott ez a fesztivál valami újat a Délvidékre, valami jó érzést, családias hangulatot, békét és szeretetet. Szinte semmi nyoma nem volt a nagyobb, kommersz fesztiválokon megszokott közegnek, hangulatnak. Még a nagyszínpad is „no name” volt, hangzatos-multis megnevezés nélkül. És melyik fesztivál campjében ébredsz kakasszóra, kutyaugatásra és a tyúkanyó kotkodálására? Mert itt ilyen is van…
Persze az egész nem így indult. A hét elején még a plakáton ékeskedő Pannon-tengerből visszamaradt bálnának kedvező időjárás fogadta a malomszépítő táborba érkező csapatot. A Wemsical Serbia szervezet tagjai és segítőik fesztiválkörnyezetet alakítottak ki a kukoricaföldek szomszédságában. Szerencsére csütörtökre, a nulladik napra, az eső alábbhagyott és a végső simítások már gördülékenyebben folytatódtak. Állt a színpad, a chill zóna, a sank és a bácskai bor-stage is (sokak örömére).
A zenei felhozatalt tekintve elmondható, hogy az underground kultúra került előtérbe, 3 országból érkező előadókkal: Szerbia, Magyarország és Horvátország. Mindenki megtalálhatta a szívéhez legközelebb álló zenéket, kezdve az elektronikus zenétől, a rockon, blueson, reggae-n keresztül egészen a hip-hopig. Mindenkinek jutott valami.
Már az első este szép számban buliztak a fesztiválon, és a camp területén is meglepően sok sátor tanúskodott arról, hogy többen nem csak egy estére érkeztek. Az első fellépő a Sin Seekas volt, akik jól megtáncoltatták az akkor már bulira éhes közönséget. A Fingerbang bluesrock-os produkciója után a Lábos Electric Orchestra fellépése már igazi eksztázisba csapott át, és méltón zárta a nulladik nap nagyszínpados programját.
Érdekessége a fesztiválnak, hogy a zene három napig folyamatosan szólt, nem volt megállás. A nagyszínpad előtt/után a Sunrise Stage vette át a szerepet és a szegedi Smokey Monday-nek és a Lusta Bítek-nek köszönhetően sokszínű és táncos szettek pörögtek. Mivel a zene folyamatosan szólt, alvás nem sok jutott a fesztiválozóknak, de nem is volt ez baj. Pár óra szusszantás, és dél felé már a civil soron tudtuk elütni az időt, a kirakodóvásáron nézelődve, vagy valamelyik műhelymunkán, esetleg előadáson. A délutáni regionális slam-poetry bajnokság pedig igencsak erősre sikeredett, odatették magukat a résztvevők.
A péntek esti bulit a bajmoki The Bronsons nyitotta meg. Ekkor még kicsit szégyenlős volt a közönség, nem úgy mint az est legismertebb fellépőjén, az Akkezdet Phiai-n. Egy igazi égszakadás sem tudta elzavarni a bulizó tömeget, pedig jött az égi áldás bőszen majdnem fél órán keresztül. Viszont azt kell hogy mondjam, hogy ezen a fél órás zuhancson kívül az idő igazából nem zavarta meg a rendezvényt, ami nagy szerencse volt a változékony időt tekintve. A folytatásban a szerbiai Threesome surfpunkjára lehetett riszálni, majd a feltörekvő horvátországi Vlasta Popić lépett fel. A péntek este/szombat hajnal egy maratoni Faktor X szettel zárult.
A szombati program a temesvári Molnár Bence Kifordulás című eposzparódiájával indult, a zenei program pedig népzenével, világzenével. A laza bemelegítők után kezdetét vette az őrült bulizás, sorjában: Artan Lili, Bohemian Betyars, Uprize, Umreti Fit… Jó volt látni a tömeget, ahogy a különböző stílusokra ugyanolyan beleéléssel táncolt. Egészen reggelig, ahogy azt kell, az utolsó atom energiákat is kiadva ezáltal testünkből, megtisztulva.
Ahogy a fellépők sorából is látszik, a hangsúly a sokszínűségen van, mindenkinek valamit. Visszakanyarodnék a beszámoló elejére, hogy itt egy családias, baráti hangulat uralkodik (talán a Reggae Campen tapasztaltam hasonlót). Sok fiatal érkezett Magyarországról, közülük többen első alkalommal jártak Szerbiában, és mindannyian csak pozitívan nyilatkoztak. Jó a környezet, jó a társaság, jó a kaja (olcsó is), jó a pálinka és a bor (még olcsóbb)…szóval az egész Malomfesztivál szuper! A szervezők idén feladták maguknak a leckét, de ahogy ismerem őket a harmadik malmolás még jobb lesz.
Beindult itt valami Oromon a malom tövében, mert kell valami a nyár végére, amiből merítve kihúzzuk jövő nyárig, amikor is újra elhozzuk gondjainkat, bajainkat beőröltetni a malomba, mert igen, erre is jó ez. Kell egy kis woodstock-i érzés ebben az elidegenedett, elkommercianizálódott világban…
Szóval aki eddig nem is hallott erről a fesztiválról, annak csak ajánlani tudom, aki hallott, de nem tudott vagy nem akart eljönni, azt sajnálom. Jövőre újra “nyiki-nyiki”!