A Kursk tragédiája még ma is letaglóz

Olvasási idő: 3 perc

2000 augusztus 12-én két robbanás történt az orosz haditengerészet büszkeségének számító Kursk atomtengeralattjárón, minek következtében az a tengerfenéken rekedt. Az orosz katonai vezetés és a kormányzat, a frissen megválasztott Putyin elnökkel az élén tétovázik és titkolódzik bizonytalanságban tartva ezzel a túlélőket és hozzátartozóikat.

A Szovjetunió felbomlása óta nem volt olyan nagyszabású tengerészeti hadgyakorlat, mint akkor a Barents-tengeren. A hét éve hadrendben álló, 150 méter hosszú, Oscar II-es típusú, atommeghajtású tengeralattjáró, a K-141 Kursk az orosz hadsereg büszkesége. A Kursk 118 fős legénysége még sikeresen végrehajtja első feladatát a hadgyakorlaton, két nappal később azonban végzetes balesetet szenvednek egy selejtes torpedó miatt. A lövedékben az üzemanyag szivárogni kezd egy hibás hegesztésen keresztül, ami miatt az még a torpedóteremben felrobban. A Kurskot a 100 méter mélyen lévő tengerfenékre süllyedve, két perccel az előzőt követően egy újabb, sokkal erősebb robbanás éri.

A950C001_170406_R74N

Mintegy kéttucatnyian, akik túlélték a robbanásokat, a Kursk hátsó részében lévő kilences kamrába menekülnek. A tengerészet késlekedik, miközben minden perc számít. Az oroszoknak nincsenek megfelelő eszközei a mentéshez, amit nem hajlandóak elismerni, és a nyilvánosságot hazugságokkal félrevezetve a külföldi segítséget is tétováznak elfogadni. Nem akarják, hogy potenciális ellenfeleik, a NATO tagállamai is megtudják, mi történt az egyik legpusztítóbb fegyverükkel. Öt nap telik el, mire az elnök bejelenti, hogy bármilyen segítséget szívesen fogadnak. A baleset túlélői ekkorra már mind halottak. Bár a legénységnek sikerül szuperoxidot tartalmazó kémiai patronjaikkal oxigént előállítaniuk, javítva ezzel esélyeiket a túlélésre, egy figyelmetlenség következtében az egyik ilyen patron, a vízzel érintkezve berobban, elégetve a maradék oxigént is a víz alá bukva megmenekült utolsó túlélők elől.

Több olyan mozifilm is készült, amelyik egy tengeralattjárón játszódik, és meghatrozóvá vált a filmtörténetben. Az egyik ilyen az 1981-es német Das Boot, a másik pedig a Vadászat a Vörös Októberre. A rendező számára ezek a filmek jó kiinduló alapot jelenthettek, annak ellenére, hogy ezekkel ellentétben a Kursk nem egy háborús film, hanem egy történelmi dráma, egy katasztrófafilm. Azok számára, akik emlékeznek a valódi eseményekre, a film végkifejlete nem tartogat meglepetéséket. A Barents-tenger fenekén, a Kursk gyomrában lezajlott események részleteire csak több mint egy évvel a történtek után, 2001 őszét követően derülhetett fény, miután a roncsot kiemelték a vízből, majd pedig szétbontották azt. Ekkor találták meg Kolesznyikov másodkapitány utolsó levelét a túlélők neveivel, és ezt követően tudták rekonstruálni a fedélzeten rekedt túlélők utolsó óráit is.

Arról, amit a Kursk tragédiájáról tudni lehet, igyekszik pontos képet festeni a film, bár kétség kívül egyes részleteiben a forgatókönyv kedvéért eltér a valóságtól. Ahogyan akkoriban a kételyek közt tartott, minden információtól napokig elzárt hozzátartozók is érezték, családtagjaik halálát a mulasztásokon, az elavult eszközökön kívül az orosz katonai vezetés késlekedése is okozta. A családtagok igazságért folytatott reményvesztett küzdelmének központi alakja Tanya, a tengeralattjáró kapitányának állapotos feleségét alakító Léa Seydoux. Seydoux alakítása az egyik legjobb a filmben, kitűnően alakítja a traumatizált és kétségbeesett, de továbbra is erős és harcos tengerészfeleség karakterét. A férjét, Mikhail Averint alakító Matthias Schoenaerts már nagyobb gyakorlattal rendelkezik a drámai szerepek terén, így most is sikerült hoznia a tőle elvárható, magas színvonalú és hiteles karakterábrázolást. A színészi alakítások tekintetében Max Von Sydow-ra a szokásos feladat hárul, lényegében fa arccal és rezzenéstelen tekintettel, a lehető legszigorúbb mimikával testesítse meg az orosz vezérkari főnököt. A hadgyakorlatot vezénylő admirálist alakító Peter Simonscheknek már nehezebb dolga van a saját karakterével. Ahogy egyre fogy az idő, Grudzinsky admirális úgy válik egyre frusztráltabbá attól, hogy az elavult eszközpark miatt parancsait nem tudják végrehajtani, vagy hogy éppen felettesei akadályozzák meg abban, hogy brit kollégájától, David Russel tábornoktól (Colin Firth) kérjen segítséget.

IMG_6990.tif

A film hangja és vizuális effektjei, nagyon gondos és alapos kivitelezés eredményei, ezekre semmiképpen sem lehet panasz. A tengeralattjáró szűk helyein mozgó kamera is jól visszaadja azt a fajta klausztrofób érzést, ami a film alatt egyre jobban rátelepszik a nézőre. A dramaturgia érdekében némiképp átírt valós események jó ritmusban követik egymást, ami a forgatókönyvíró Robert Rodat és a rendező, Thomas Vinterberg munkáját egyaránt dícséri. Amit a mozivásznon látunk tehát mind megtörtént ugyan, de nem mindig abban az időrendben, és pont úgy, ahogyan látjuk, és erre azért van szükség, hogy a feszültség és a bizakodás az utolsó percekig megmaradjon a nézőben.

A Kursk összességében nem fogja felülmúlni a hasonló vízalatti tematikával rendelkező legnagyobb elődjeit, de így is kellően megrázó, izgalmas és látványos film ahhoz, hogy méltóképpen emlékezzen meg a tengeralattjárón szolgáló 118 orosz tengerészről, akik életéről inkább lemondtak a feletteseik, minthogy hiányosságaikat beismerve hagyták volna kimenteni őket.

Pontszám: 7,5