Jonathan Rado és Sam France elképesztő prog-barokkpop zenekara, amelytől még David Lettermannek is elállt a szava, végre Magyarországon! Az élőben a nyolctagú Star Power zenekarral kiegészülő ezoterikus-fantasztikus banda minden fellépése egyszerre színház, cirkuszi revü és eksztatikus házibuli. Ezt az érzést csak tovább erősíti France fiatal Mick Jaggerből, Ariel Pinkből és Syd Barrettből gyúrt színpadi perszónája és az eddigi albumok olyan slágerei, mint a No Destruction vagy a How Can You Really.
A Foxygen története egészen 2005-ig nyúlik vissza: Jonathan Rado és Sam Frances még a gimnáziumi tanulmányaik idején alapították a zenekart és pár év alatt nem kevesebb, mint tíz albumot adtak ki. A saját maguk által rögzített és terjesztett lemezekre nemcsak az akkori kedvenc előadóik, a Ramones, a Rolling Stones vagy Todd Rundgren hatott erősen, hanem a Dig Together című dokumentumfilm is: a rockumentary egy pontján ugyanis az A38-on tavaly már fellépett The Brian Jonestown Massacre-vezér Anton Newcombe elmeséli, hogy a banda eddigi albumain közel hetvenöt különböző hangszeren játszik, ami mindkettőjüket arra inspirálta, hogy rohamtempóban kezdjék fejleszteni magukat.
A lendület csak akkor tört meg, mikor a két alapító külön városba költözött és új zenekarokat alapítottak. De az elégedetlenségüktől hajtva hamar visszataláltak egymáshoz és felvették az első hivatalos lemezüket, a Take The Kids Off Broadway-t – erről elég annyi is, hogy miután egy este adtak belőle egy példányt a legendás zenész-producer Richard Swiftnek, nyolc hónap múlva már az ő National Freedom nevű stúdiójában dolgoztak a folytatáson. A Jagjaguwarnál megjelent We Are The 21st Century Ambassadors Of Peace & Magic pedig annak rendje s módja szerint letarolt minden hazai és nemzetközi év végi listát – nem ok nélkül. Bár fél mondatban letudhatnánk azzal, hogy a Foxygen az Ariel Pink- és John Maus-féle nyolcvanas évek modernizációnak a hatvanas évekre szabott verziója, ennél sokkal többről van szó. A két mágus hatvanas-hetvenes éveket idéző retropopjában ott kavarognak a Velvet Underground elszállt pillanatai, Bob Dylan elektromos korszaka, a Rolling Stones hetvenes évekbeli időszaka, a The Beatles teljes életműve, a The Kinks és David Bowie – a stíluskavalkád ellenére a végeredmény mégsem széttartó, inkább kaleidoszkopikus és elvarázsoló. Pedig akkor még nem is sejtettük, mi lesz a folytatás…
Egy huszonnégy számos és nyolcvankét perces dupla album, amin a Todd Rundgren legjobb pillanatait idéző szoftrockon át a Bob Dylan-feldolgozásokig és a lo-fi punkig akad minden? Amit egy Dream Star nevű stúdióban és Los Angeles leghíresebb hoteleiben vettek fel, mint a kilenctagú Star Power, amivé a Foxygen az első turnéi után vált? Igen, a zenekar a három évvel ezelőtti …And Star Power-rel megírta a saját A Wizard, A True Starját. A How Can You Really slágerrel ráadásul David Letterman műsorába is eljutottak, Sam France elképesztő színpadi jelenlététől és a himnikus barokkpoptól pedig még a műsorvezető szava is elállt. A kérdés csak annyi volt, hogy innen és a legnagyobb fesztiválok színpadairól hova tovább.
A válaszra három évet kellett várni, de megérte: a zenekar karrierje során először rendesen, egy stúdióban vette fel a harmadik lemezét. Az …And Star Power helyenként szétesett kaotikusságát felváltották az összeszedett és csodásan hangszerelt barokkos glampop-dalok, amelyek persze továbbra is a hetvenes évek extravagáns dalszerző-előadóinak bűvöletében íródtak. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy kreativitása csúcsán, egy eksztatikus klubkoncerten lehet majd először Magyarországon is látni az elmúlt tíz év egyik legtöbbet hivatkozott zenekarát – akik ráadásul híresen letaglózóak élőben.